Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

15 pontjára nézve orthologus, de nyiltan egyik párthoz sem állt. Eleinte gáncsolták nyelvét és magyarságát, de az akadékoskodóknak kijelenti, hogy minden újítást kerül, mert „a szófaragás többnyire a nyelvbeli tudatlanságból származik."

1) Kultsár csakhamar belátta, hogy olvasó közönségét, amely mind jobban vágyódott a külföldi események megismerésére is, nem tudja pusztán hazai hírekkel kielégíteni. Minthogy az engedély csak magyarországi és a magyar koronához tartozó országokban megtörtént dolgok közlésére szorítkozott, mindjárt kezdetben Pest vármegye útján kérelmet intézett úgy a nádorhoz, mint a fejedelemhez, hogy a külföldi mozgalmakról is megemlékezhessék, mert nem akar hátrább maradni sem az országban megjelenő német, sem a Bécsben megjelenő magyar újságoknál. Pest vármegye kétszer is ismételte kérelmét, a melyet több más megye is támogatott a Cancellariához intézett fölterjesztésekben. Végre a fejedelem megadta a kért jogot, de meghagyta a cenzoroknak, hogy szigorúan ügyeljenek, nehogy olyasmi kerüljön a lapba, ami politikai szempontból nem kívánatos.

2) Politikai dolgot ugyancsak nem közölhettek akkori lapjaink. Eléggé gondoskodott az uralkodó hatalom, hogy semmi se juthasson az alattvalók tudomására, aminek politikai szine volt. Azt a szabadságot, melyet II. József alatt a sajtó élvezett, utóda szűk korlátok közé szorította, a XIX. sz. első tizedeiben pedig: e korlátok mind szűkebbre szorúltak. A II Lipót kiadta sajtószabályzat szerint nem volt szabad közölni félelmet, gyanút vagy bizalmatlanságot keltő hírt; nem tehettek az újságba semmit, ami a kormány tekintélyét vagy a fejedelem iránt tartozó tiszteletet csökkentené ; nem volt szabad közölni az országgyűlési beszédeket, a külföldi forradalmi 1) Hazai Tudósítások, 1806 IV. sz. 2) Ferency J., A magy. hírlapirodalom története 1780—1861-ig.