Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w történeti szempontból méltán nevezhetjük korát aranykornak. Mindamellett Horatius baráti viszonya nem volt oly benső és szeretete oly meleg Augustussal szemben, ki a régi köztársaság és szabadság sírjának felhantolója volt, mint Maecenas irányában. „Lelke felének" nevezte a költő, és az irók s művészek e nagy pártfogója sohasem feledkezett meg Horatius őszinte ragaszkodásáról és odaadó szeretetéről. Elhaló ajkai is kedvts költőjének érdekében nyílnak meg: „Horatiusról, kéri Augustust, ugy emlékezzél meg, mint rólam." Horatiusnak azonban nam volt szünsége ezen gyengéd gondoskodásra, mert Maecenas halála után néhány napra ő is követte „lelkének felét" a sírba Kr. e. 8-ban. Horatius halála után éppen ötven évre született meg a rómaiak másik kiváló szatirikus írója, Juvenalis. Nagy a külömség a két költő kora között. Minden elképzelhető bűn és ocsmányság termékeny talajra talált Rómában Juvenalis korában. Azok az üdvös törvények, melyeket Augustus a vesztegetések, fényűzés, élvezethajhászat, erkölcstelenségek ellen hozott, maguknak a császároknak erkölcstelen élete és példaadása folytán zsugorodtak össze nevetséges rendeletekké, melyek alól mindenki szabadon kivonhatta magát. Oly nagy volt az erkölcsi züllöttség minden vonalon, hogy Juvenalis kétségbeesetten kiált fel: ha a természet megtagadta volna a tehetséget, a felháborodás szava vált volna szatirikus verssé ! Ezen kiváló erkölcstanitónak — mint a szent atyák nevezik — életéről édes-keveset tudunk ; és ami adatot áthagyományoztak reánk, azok sem állják ki minden tekintetben a kritikát. Aquinumban született, Claudius császár uralkodása alatt 42-ben. Vájjon gyermeke volt-e azon jómódú szabad rómainak, ki neveléséről gondoskodott, bizonytalan. Művei alapján, melyek magukon viselik szerzőjük egyéniségének bélyegét, állithatjuk, hogy