Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

27 folyamán mindenkor kikelt az athéniek ballépései ellen, most igazságtalanságba akarta volna őket hajszolni, midőn a felelősséget magára vévén, esküje alól a népet feloldá? ! — Az már azonban valóbbszinű, hogy az intelmei hasztalan voltából fakadt elkeseredése adta ajkára e szavakat. Tán ép ily szerrel igyekezett polgártársaira hatni, hogy a legcsúfosabb dolognak tessék előttük, ha ő rá, ki egész pályáját a közügynek szentelé, merészlik hűtlenségüket hárirani. Ha egyáltalán valami, ez hathatott még legjobban a népre, de mindenesetre szomorú világot vet erkölcsei változására is amaz időkhöz képest, midőn egykor Aristides egyetlen szava alapján visszavetették volt Themistokles „üdvös, de igazságtalan" tervét.

1) Végül — ha valakinek szándékáról meg akarunk Dizonyosodni, — kell, hogy a beszélő arczjátékát is ismerjük taglejtéseit esetleg láttuk légyen, mert e tudásnak hiján róla igaz Ítéletet nem hozhatunk. — Annyi meg tény, akár a roskadtkoru Aristides befolyásának, akár más körülménynek tudjuk is be, — hogy a közös kincstárt Delosból Athénbe nem az ő idejében, hanem később, Perikies korában szállították át.

2) így ez adatok s erősségek Aristidest, — azt hisszük — jelleme szempontjából eléggé kimentik s igazolják. Jelen dolgozatunkban immáron lerajzoltuk Aristides egyéniségének képét, kiemeltük az ő emberi, hadvezéri s államkormányzói jellemének egyes vonásait. Néha az egyes tulajdonságok, minthogy tevékenységének bizonyos mozzanataiban együttesen, mintegy egymásba fonódva jelentkeztek, egymástól pontosan elkülöníthetők nem voltak, ilyenkor a szóban forgó tényben épen a legjellemzetesebb vonást domborítottuk ki, de tapasztalhattuk e három oldalú világításból, hogy általán Aristidest személyes tulajdonai révén, minők páratlan 1) Plut. Ar. 14. tej. Thcui 15. fej. Cic. off. III. 11. 49. Val. M<<xVI 5. ext. 2. 2) Plut Perikl 22. fej