Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

26 jövedelmeket annál könnyebben fordíthassák a saját czéljaikra.

1) S mit tesz Aristides? Tényleg nem kelt ki oly nagyon polgártársai ellen, mert azt halljuk róla Plutarchusnál,

2) hogy „minthogy az athéni viszonyok erősebb uralmat követeltek, a legönkényesebb dolognak tartván elébevágni a kierőszakolt dolgoknak, fölhivta az athénieket, hogy a hamis esküt csak háritsák reá, úgy hogy hasznuk legyen belőle." Mikor pedig a pénztár áthelyezését illetőleg kérték ki véleményét, állítólag egész' ellentétesen beszélt, miként erről annak előtte beszélni szokott.

3) Hogy már most ily kiváló férfiúról, kit zsenge ifjúságától mindeddigelé való megnyilatkozásában a hamisíttatlan igazság eszménye vezérelt, gyönge tényadatok alapján könnyedén ne Ítéljünk, vessük latba ama iugókat, melyek szavait sugallhatták. Elsőbben is valószínűleg a viszonyok uj fordulata követelte, hogy a közügyek czélszerű elintézésére a törvények megszűnjenek s az esküszó tárgytalanná váljék. Tán' ép ezért beszél Theophrastus is — Plutarchus tanusága szerint — olyaténkép' Aristidesről,

4) hogy e férfiú, ki mind magánéletében, mind a polgárok iránt szigorúan igazságos vala, a közügyek terén sokat fáradt hazájának érdekéhen, mely mintegy sok jogtalanságnak híját érezte." De nagyon is számba jő Aristides életkora is, melyben e nyilatkozatot tette. A gyönge aggastyánnak, kinek sirban a féllába, bizonyára könnyen megbocsátható, ha a jogtalanságnak olyan erővel, mint deli éveiben, nem birja elejét venni : ha annyi polgár s szövetséges meggyőződésének s erőszakának ellen nem állhatván, abban hagyta a küzdelmet, annál is inkább, mert látta a testbenlélekben erős Cimon sikertelen fáradalmait s szomorú sorsát. Egyébiránt a szóló meggyőződése dönt leginkább a szavak mérlegelésénél. És föl lehetne-e tenni, hogy az a ki élte 1) Plut. Per. 22. fej. Nep. Ar. 3. fej. 2) Plut. Ar. 14 fej. 3) Plut. Per. 22. fej. Nep. Ar. 3. fej. 4) Plut. Ar. 14. fej.