Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

21 bizonyítja egyébiránt Plutarchus is.

1) „Aristides a közügyek végzésében bizonyos sajátszerű uton haladt s a pajtáskodástól óvakodott, nem akarván együtt vétkezni barátjaival, sem velük nem tartva őket megbántani ; s mivel másrészt azt vevé észre, hogy a barátjaitól szerzett hatalom nem keveset visz bűnre, vigyázott rá, hogy mint derék polgár csak az ő tisztes s jogos cselekedeteiken és beszédeiken lelkesedjék." Igazán csodálatos volt eme férfiú állhatatossága a közügyek fordulataiban, mert méltóságában el nem bizakodott, sőt szelíden s egykedvűen tűrte a kellemetlenségeket, abban a tudatban, hogy a jóravaló polgárnak a dolga, hogy a hazának nem haszonért, hanem önzetlenül s bér nélkül szolgálva feláldozza magát.

2) Később, midőn a perzsákon kivívott fényes diadalok során a viszonyok a kormányrendszerben ujitást, változást követeltek, a demokratikus (népuralmi) elveknek lesz szóvivő apostola s megvalósítója, miként Plutarchus írja : „Mikor A. észrevette, hogy a városba megtérő athéniek a demokratiát akarják felléptetni, egyfelől a népet hősies kitartásáért a jutalomra Ítélvén érdemesnek, másfelől a hadban-erős s diadalittas tömeg fékentartását sem találván könnyű feladatnak, ugy vélekedett, hadd legyenek egyenlők az állampolgárok jogai, s hogy archonná minden athéni meg legyen választható."

3) S ez valóban bölcs s emberséges határozat vala, elsőbben is üdvös a körülmények miatt. Ép' ezért Aristidest sehogy' sem lehet tán igazságtalanságról, annál kevésbé csélcsapságról, állhatatlanságról vádolni, mint Clisthenes eddigi hivét. Igen, a korszellem s az állam új helyzete a háború után, másrészt a méltányosság sürgette aiendszerváltozást. Hiszen mindnyájuk vitézsége s kitartása tartotta fönn az államot s mentette meg a szolgaságtól ! E szerint 1) Plut. Ar. 4. fej. 2) u. o. 5. fej. 3) u. o. 14 fej.