Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

18 létéért, mint idegen embernek uralmáért." E helyes elv nyomán siettette Themistokles a Nagy király távozását, ki a hazug hirre, hogy a görögök őt be akarják rekeszteni, seregestül menten futásnak eredt.

1) De nem mellőzhető az ő nagyfontosságú kö zv e t i t ő szereplése sem. Ütött ki bár még olyan mérges versengés is a hadban, szelídsége s higgadtsága minden ellentétet elsimitott a közügy érdekében. így nagy befolyása volt főleg a plateaei ütközetben azzal, hogy lelkes szavaival az athéniek s tegeaiak közt kitörő-félben levő vihart lecsendesité. Mikor ugyanis a felek az elhelyezkedés miatt összekülönböztek, Aristides rávette övéit, hogy a közjólétért kerüljék az ütköző pontokat, s „foglalják el — úgymond — ama helyet, melyet a fővezér nekik kijelölt, hiszen nem hiú dicsőségvágybél s az elsőségért jöttek ide, hanem hogy a közös ellenség ellen hadakozzanak." így léphettek homloktérbe joggal az athéniek s a közvélemény méltán tarthatta őket a legméltóbbaknak a kitüntetésre.

2) Nem sokkal később pedig, midőn a vezérek Pausanias önkénykedése miatt a csatarend ellen újra zúgolódtak,

3) megint Aristides győzi meg őket tévedéseikről s annak rossz következményeiről, ha most az önként felajánlott jobb szárnyat visszautasítják a helyett, hogy ily nagy kitüntetésnek örülnének. Mert „nagy nyereségnek kell tartaniok, ha a természetre s származásra ellenséges barbárokkal megütközhetnek, mint hogy földieikkel viszálkodjanak." S szavainak ekkor is meg volt hatása

4); csak egy eset merült fel az ellenkezőre, midőn t. i. az athénieknek a spártaiakhoz segélyre mentükben a perzsabarát boeotiaiak s thessalusok utjukat állták: „Hasztalan kérte ezeket Aristides a csatasorból kilépve a haza közös istenségeire, hogy a harcztérről távozzanak, a csata hevében beszédjére épen nem haj1) Herod. IX. 110. Plut. Them. 11. fej. Ar. 8. fej. 2) Pint. Ar. 9. fej. Herod. IX. 2G. 26. 3) v. ü. Herod. IX. 46 4) Plut. Ar. 9. fej. vége.