Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

12 zolja a tény,mely szerint midőn Xerxes követei Aeginába, az ő számkivetéshelyére sok aranynyal megérkezének, hogy őt, a netán polgártársaira neheztelőt, a Nagy király pártjára vonják, utálattal utasitá el pénzüket s igy a küldötteknek eredmény nélkül kellett visszatérniük.

1) A mi hivatalbeli részrehajlatlanságát il'eti, arról másutt szólunk. Emez igazságszeretetének u. n. hyperbolája, azaz túláradó bősége tette őt szerénynyé, Önzetlenné, áldozatra készszé, önfeláldozóvá önmaga iránt, mások iránt meg elnézővé, szeliddé, ellenségei iránt engesztelékenynyé. Szerény lelkületére vall, hogy valamely üdvös inditványát akárhányszor közvetítők utján tárgyaltatta a népgyűlésen, hogy esetleg a jó ügy rovására a név iránti gyűlölségből ellenkezés ne támadjon, mert ő a hír dicsőség vágya nélkül akarta szolgálni hazáját ;

2) ezzel tünt ki akkor is, midőn a marathoni ütközet idején a fővezérség ő reá került, de ő azt készségesen s Önként Miltiadesnek, a legügyesebb strategosnak (hadvezér) engedé át.

3) Nem egy inditványa bukik meg eleinte Themistokles áskálódásai miatt, mindazáltal kitartóan küzd igaz ügyéért ; és a végső sikertelenség miatti keserűsége szép világot vet nemes érzületére: „Az athéniek ügyei addig rendben nem lehetnek, mig őt is, Themistoklest is a barathronba (örvénybe) nem vetik*." Vagy nem hazája iránt óhajt szolgálatot tenni, mikor nemzetét az ő kellemetlen személyétől meg akarja óvni ?

4) O igazság szeretetének valóságos vértanuja. Ép' az a mellékneve, melyet közakaratra kapott, vált ő rá nézve a feneketlen gyűlölködés s irigységnek czélpontjává, mert Themistokles alaptalan gyanúsítására, hogy Aristides monarchiára (egyeduralomra) tör, a polgárok legderekabbját az eddigi 1) Suidás. 2) Ar 5. fej 3) Plut. Ar. u. ott. Ha Herod. (VI. 110) Arist, nevél n«m emliti, nem csoda, hiszen a történetíró, népek s nemzetek sorsát tárgyalva csak a főbb pontokat érintheti, minden aprólékos dolgot nem adhat elő 4) V. ö. Plut. Tbem. 4. fej. Ar. 4 f.