Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

9 Ezek volnának főbb vonásokban Aristídesünk életpályájának történetirásilag igazolt adatai. Jelen dolgozatunk czélja pedig nagy alakunk most vázolt pályafutásának kimagasló eseményeit oly mozzanatokkal bővíteni, melyek őt elsősorban mint embert s hazafit, majd mint hadvezért, végül mint államférfiúi jellemzik s igy az ő vonzó egyéniségét korának hátterében e három szempontból kidomboritják — a mi csodálatunkra s okulásunkra ! * I. Ha Aristides egyéni vonásait veszszük szemügyre, mint a kinek egész élete, mintegy a közügy szolgálatában olvad föl, kevés olyat találunk, melyet teljesen el lehetne különíteni a haza közérdekétől, hogy őt csupán mint embert jellemezze, mert benne, mint a napkorongból kiömlő fénynyaláb képében, teljesen egybefolynak, egymást erősítve a szebbnél szebb jellemvonások sugarai. És a mi lényén első sorban át meg át vonul s összes cselekvéseit irányítja, ez, a maga nemében páratlan, mintegy rajongó igazságszeretete. Hiszen Plutarchus szerint már gyermekkorában megnyilatkozott benne az igaz iránti hajlandóság, melyet egész életén keresztül megőrizett, mert „a hazugságot, hizelkedést vagy holmi fortélyt még játék közben sem engedte meg soha magának." — Ugyancsak Plutarchus beszéli,

1) hogy midőn egy ízben Aeschylus egyik szomorú játékának („Heten Thébae ellen"), voltakép Amphiaraos jóst festő eme szavait: Legelsőnek nem látszani, lenni vágyik ő, aratva mély eszének dús vetéseit, miből okos tanácsa sarjadzik, mély barázdát szánt szellemében, melyből a legderekabb tanácsok kelnek ki"

2) szavalta a színész, a közönség Aristidesre irányította szemét, hiszen e sorok az ő erkölcseire illettek 1) Plut Ar. 15 fej. 2) V. 592. skk.