Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

38 jelent a lakomán, de egyetlen ételhez sem nyúlt s midőn a császár gyümölcscsel kínálta, érintetlenül a szolgáknak adta. Tiberius még ekkor is uralkodott magán s ennyit mondott anyjának, „nem volna csoda, ha magát elragad­tatná azzal szemben, a ki mérgezéssel gyanúsítja." Taci­tus egy szóval sem helyteleníti Agrippina eljárását, hanem inkább örömmel jegyzi meg: „innen keletkezett az a hír, hogy már készül Agrippina veszte; a császár azonban még sem meri ezt nyíltan tenni, hanem titkos utakat keres." Seianus ravasz terve, hogy a császárt Rómából el­távolítsa, 26-ban végre teljesült : Tiberius elhagyta Ró­mát, hogy oda többé vissza se térjen (IV, 57-58). Ta­citus nem elégszik meg Seianus rábeszélésével, a távo­zásnak egyéb okait keresi. Szerinte Tiberius azért távo­zott, hogy kegyetlenségének s aljas vágyainak titokban engedjen szabad folyást (IV, 57). A kegyetlenséget sok­szor hallottuk már emlegetni, de magunk még eddig egy esetet sem találtunk rá. A másik vádat, az aljas vágyak eltitkolását, Tacitus még a következő szavakkal toldja meg : „Rhodos magányában is kerülni szokta a társasá­gokat és elrejteni élvezeteit". Érdekes, hogy a titkos élvezetekről való vád, mely az I, 4-ben még csak mint kószahir említtetik, itt már mint tény szerepel. Azt várná az ember, hogy Tacitus Tiberius uralkodásának eddigi 12 évéből vagy korábbi életéből legalább csak egyetlen tettet, vagy egy tisztességtelen szót hoz fel, a mivel ezt a kemény vádat igazolná. Ezt azonban Tacitus nem teszi, nem is teheti, mert eddig épen az ellenkezőről győződtünk meg : a házasságtörést és az erkölcstelenség minden faját Tibe­rius szigorúan büntette. És ha csakugyan megtette volna, a mivel Tacitus vádoja, mi szüksége volt a magányra? Korának erkölcsi nézete nem volt oly szigorú, hogy szé­gyenlenie kellett volna magát, ha ugy él, mint a többiek. ~"Égy másik okot is hoz fel Tacitus : Tiberius szégyen-

Next

/
Thumbnails
Contents