Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

37 nek ; ellenben Venus templomát Eryx hegyén saját költségén megujíttatja. A lacedaemoniaiak és messeniek vitás ügyét elintézi, úgyszintén Massilia kérését valami örökség ügyében. A 25. évben sem találunk tehát semmi fontosabb adatot, talán az egy Cordus esetét kivéve, a mely Tiberius ellen szólna. A IV. könyv hátralevő 30 fejezete és az V. könyv a 26-tól 31-ig terjedő évek történetét tartalmazzák. Miután a IV. 46—51-ben egyes thrák törzsek leigázásáról értesülünk, Tacitus az 52. fejezetet ezekkel a szavakkal kezdi : „Ezalatt Rómában a császári ház felfordultsága közepett Agrippina vesztének kezdeteként barátnőjét, Claudia Pulchrát bevádolják." Tacitus, ugy látszik, elfelejtette, hogy már 2 évvel előbb a IV, 18-ban Silius, Sosia és Sabinus bevádolását is az Agrippina elleni ellenségeskedés kezdetének mondta. A vád különben erkölcstelenségről, házasság törésről és felségsértésről szólt. Agrippina, a ki „mindig daczos volt, most pedig hozzátartozójának veszedelme még fel is izgatta," Tiberiushoz megy, a ki épen Augustusnak áldozatot mutatott be és szemére lobbantja, hogy „következetlenség a megboldogult Augustusnak áldozni s ugyanakkor utódait üldözni." Tiberius megfogván Agrippina kezét, intette őt, hogy „az által, hogy nem uralkodik, nem történt ám rajta sérelem." Midőn néhány nap múlva a császár a betegen fekvő Agrippinát meglátogatta, ez először „soká csöndben könyeit öntvén, könyörögni kezdett: segítsen elhagyatottságán, adjon neki férjet." Tiberius azonban nem teljesítette kérését, mert valószínűleg látta, hogy itt nem pusztán Germanicus gyermekeiről van szó, a kiknek érdekében Agrippina a férjet kérte. Seianusnak volt gondja rá, hogy a Tiberius és Agrippina közötti rossz viszonyt saját javára fordítsa; figyelmeztette Agrippinát, hogy meg akarják mérgezni, azért kerülje Tiberius lakomáját. Agrippina mégis meg-