Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

27 hogy visszaadta neki anyai javait s kieszközölte, hogy a kietlen Gyarus helyet a közelebb fekvő Cynthus szigetre küldték. Ezzel elérkeztünk a 23-ik évhez K. u., a hol Tiberius uralkodásának első fele végződik. Ha igazságos biróval van dolgunk, nyugodtan Ítéletére bocsátjuk, hogy azon szavak és tények alapján, melyeket Tacitus eddig felhozott, Tiberius jellemét megrajzolja. Semmit sem találtunk, a mi Tiberiusnak akár mint uralkodónak, akár mint embernek gyalázatára válnék. Ha tetteit és szavait vizsgáljuk a nélkül, hogy Tacitus megjegyzéseit, melyekkel azokat kiséri, tekintenők, igazolva látjuk azt, a mit Tacitus IV, 6-ban Tiberiusról mond, a hol uralkodásának első felét i&y jellemzi: „A közügyekés a maganosok legfontosabb ügyei a senatusban intéztettek el, az előkelőknek megadatott a szólásszabadság s a hizelkedésbe sülyedteket maga a császár tartotta vissza ; a tisztségeket az ősök kiváltsága, katonai és polgári erények szerint osztogatta, ugy, hogy jobbaknak nyilvánvalóan nem is adhatta volna. A consuloknak és praetoroknak meg volt saját hatáskörük; a kisebb hivatalok is gyakorolták hatalmukat; a törvényeket, a felségsértési törvényt kivéve, jól kezelték. A gabona és az adó és egyéb közjavak római lovagoknál voltak bérben. Saját ügyeit a császár a legtekintélyesebb egyénekre bizta, néha olyanokra, a kiket a hir nem is ismert ; s a mint egyszer megfogadta őket, meg is tartotta ugy, hogy sokan hivatalukban őszültek meg. A nép szenvedett ugyan éhséget, de ebben az uralkodónak semmi hibája nem volt, mert a föld terméketlenségén és a tenger pusztításain segített, a mennyire buzgalma engedte. Gondoskodott róla, hogy a provinciákat uj terhek ne nyomják és hogy a régieket a magistratusok kapzsisága és kegyetlensége nélkül elviselhessék; testi fenyítés, birtokfosztás nem volt ; a császárnak Italiában magánbirtoka kevés volt, cselédsége csekély, házában kis