Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

8 löket jellemezte Tiberius előtt. Hogy azonban Tiberius nem ármánykodott ellenük, kitetszik abból, hogy Gallus csak 19 évre rá halt meg (VI, 23.); Arruntius 23 évre Tiberius trónralépése után lett öngyilkos a börtönben, de még Tacitus is hozzá teszi, hogy „az uralkodónak semmiféle irata nem okozta az ő gyanúba vételüket" (t. i. Arruntiusét és társaiét (VI, 47.), hanem valami Macronak gyűlölete okozta vesztüket. Pisot 20-ban Germanicus megmérgezésével vádolták és Tiberiusnak bűnül rótták fel. hogy őt nagyon is védelmébe vette. Scaurus 20 év múlva öli meg magát a börtönben és ezt maga Tacitus is szintén Macro boszujának tudja be (VI, 29.); Haterius zavartalanul élt, míg végre 26-ban természetes halállal halt meg (IV, 61). Mindjárt Tiberius uralkodásának első napjaiban a szolgalelkü senatus azt indítványozta, hogy anyját, Liviat nevezzék a haza anyjának és adjanak lictorokat melléje (I, 14). Tiberius elveti az anyjára vonatkozó inditványt, ellenben Germanicust proconsullá nevezi ki. Alig kezdte meg Tiberius uralkodását, fellázadtak a pannóniai és germán legiok, mivel a katonák a kormányváltozásból és a polgári háborúból jutalmat reméltek. Az előbbiek lecsendesitésére Tiberius saját fiát, Drusust küldte, a ki részint atyjától nyert engedményekkel, részint szigorú fellépéssel a lázadást gyorsan elnyomta. Ha Tiberius levelét olvassuk, melyet Drususnak adott, a jó fejedelem atyai gondoskodását látjuk benne katonái iránt. Meghagyja fiának, hogy különös gondja legyen ezekre a vitéz légiókra, a melyekkel ő (Tiberius) legtöbb csatáját vivta ; mihelyt gyásza megszűnik, tárgyalni fog az atyákkal kéréseikről ; addig is elküldi fiát, hogy megadja azt, a mit mindjárt meg lehet adni ; a többit azonban a senakisnak kell fentartani, a melyet sem a büntetésből sem a kegyosztasból kizárni nem lehet (I, 24). Sokkal veszedelmesebb volt a germán legiok lázadása