Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

20 tak s midőn ez Armeniába menekült, ezt is megtámadták. Ugyanakkor a commagenok és a ciliciaiak is fellázadtak, valamint Syria és Indaea is és terheik könnyitését kérték. Tiberius mindezt a senatus elé terjesztvén, joggal mondhatta, hogy a lázadó Keletet nem lehet máskép, mint Germanicus közbelépésével lecsendesíteni: „mert az ő kora már hajlott, Drususé pedig még serdületlen." Az atyák határozatából tehát Germanicusra bizták az ázsiai provinciákat nagyobb joghatósággal. Melléje adta Tiberius CnPisot, hogy tanácsával Germanicusnak segitségére legyen. Tacitus azt hiszi, hogy Piso küldetésével, a kit „erőszakos jellemünek és engedelmeskedni nem tudónak" fest, előre el volt határozva Germanicus megöletése. Sőt Tacitus szerint egyesek arról is tudtak, hogy Tiberius titkos megbízást adott Pisonak ; Plancinat, pedig Piso feleségét, Lívia intette volna, hogy Agrippinat, Germanicus feleségét asszonyos versengéssel üldözze. Az igaz, hogy a két férfi között az egyetértés nem soká tartott, a miben nagy része volt Pisonak is, a ki azt hivén, hogy Germanicus ellenőrzésére küldetett, a ki különben Ázsiában is többször vétett Tiberius parancsa ellen (pl. egyptomi kirándulása), Germanicus tetteit egyszerűen megsemmisítette vagy megváltoztatta. Ezért örökös volt köztük a czivakodás, midőn Germanicus hirtelen megbetegedett és pedig >— mint közelállói állították — Piso mérgétől. Germanicus most már végleg szakított Pisoval és igy szólt barátaihoz : „Piso és Plancina gazsága miatt meghalva utolsó kérésemet vésem szivetekbe : mondjátok meg atyámnak és testvéremnek, hogy micsoda keserűségektől marczangolva, micsoda ármánytól körülvéve fejezem be a legnyomorubb halállal gyászos éltemet" (II, 71). Azután feleségéhez fordulva intette őt, hogy hagyjon fel vadságaval, nyugodjék meg sorsában. Nem sokára meghalt Germanicus életének 34-ik