Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

17 elnökölt s Tacitus mint oknyomozó történetiró, a császár elmaradásának okait is adja. Némelyek szerint ez az ok a tömeg iránt való gyűlölet volt, mások szerint a császár búskomorsága és az attól való félelem, hogy összehasonlítást tesznek közte és Augustus között, a ki jókedvvel volt jelen a játékokon ; még egy harmadik nézetet is hoz fel Tacitus, a melyet azonban, mintha ő maga nem osztaná, e két szóval kezd : „nem hinném, hogy kegyetlenségének (saevitia) kimutatására és a nép megbotránkozásának felkeltésére akart volna Drususnak alkalmat adni, ámbár ezt is felhozták." A „nem hinném" megjegyzés azok szemében, a kik Tacitus „sine ira et studio" Írásának feltétlenül hódolnak, igen jó alkalom annak kimutatására, hogy Tacitus még védelmébe is veszi Tiberiust ; előttünk azonban ez a védelem kissé gyanús. — Tiberius ellensége volt a nyilvános játékoknak, a melyekkel együtt járt a nép erkölcstelensége és romlottsága; hogy pedig a császár az erkölcsökkel is törődött valamit, kitetszik abból is, hogy a színészek kicsapongásai ellen törvényt hozott; a senatoroknak megtiltotta, hogy színészek házába be ne lépjenek, őket az utczán ne kisérjék s az ez ellen vétkezőket számkivetéssel büntette (I, 77). A II, 85-ben pedig erkölcstelen nők ellen hozatott szigorú törvényt. Rámutattunk már, mennyire igyekszik Tacitus azt a látszatot kelteni, hogy Tiberius gyűlölte Germanicust, habár e gyűlöletnek eddig egyetlen positiv argumentumát sem láttuk, hanem inkább az ellenkezőről győződhettünk meg. De Tacitus ezt szándékosan teszi, hogy már előre előkészítse olvasóit Germanicus halálára s mintegy igazolja azt az igazságtalan vádat, hogy Tiberius ölette meg Germanicust, fogadott fiát. Kapóra jön tehát Tacitusnak Tiberius legújabb rendelete, melylyel 16-ban K. u. Germanicust Germaniából visszahívta (II, 5 —26), a mit mint császár szó nélkül megtehetett. Hogy azonban eljárása igazságtalannak ne lássék, még a visszahívásnak okait is 2