Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

14 galmakat szórták ellene s még családi ügyeit sem kímélték. Suetoniusnál maradt ránk néhány gunyvers, melyet ellenségei készitettek róla s terjesztettek a katonák között,*) melyeket korunkban is a legsúlyosabb törvényekkel sújtanának. A másik körülmény, a mely a lex maiestatis természetén kivül e törvényt oly gyűlöletessé tette, a delatorok intézménye volt. A delatorok közvádlók voltak, a mi államügyészeink, s a mint szükségesnek tartjuk ezt az intézményt, bizonyos fokig szükségeseknek kell tartanunk a delatorokat is; hiszen, hogy a bűnös bűnhődjék, előbb a büntető igazság kezébe kell őt szolgáltatnunk. S ha mégis utálattal mondjuk ki a delator nevet, ez az utálat nem Tiberius jellemére, hanem a római erkölcsökre vet árnyékot. A törvény biztosította ugyan a delatornak azt a jogot, hogy az elitélt javainak egy részére számot tarthatott, a mi könnyen veszedelmessé tette ezt az intézményt; hogy azonban oda fajult, hogy a testvér testvért, a fiu atyját vádolta be mint felségsértőt (IV, 28-30) kicsinyes okból, ezt már csak nem írhatjuk Tiberius rovására, annál kevésbbé, mert Tiberius volt az, a ki a delatorok korlátozására törvényt hozott s az igazságtalanul vádaskodó delatorokat megbüntette (III, 37; IV, 36). Az igaz, hogy épen a delatorok működése folytán a felségsértést tárgyaló pörök Tiberius alatt megszaporodtak,- de azért számuk korántsem oly nagy, mint a mekkorát a hideg despota vérszomjától várnánk. Sőt még az a szám is, melyet Tacitusnál találunk, nagyot veszít erejéből, ha a pörök eredményét veszsziik számba. Tiberius uralkodásának első felében, tehát 23-ig K. u., 9 éven át összesen 11 felségsértési esetet tárgyalt a senatus; a 11 vádlott közül hatot felmentettek, egy a tárgyalás folyamán öngyilkos lett, hár*) Ilyen pl. Fastidit vinum, quia iam sitit cruorem; Tam bibit hune avide, quam bibit ante merum.