Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

12 ezt teszi, hanem „a senatus elé terjesztette viselt dolgait és bőven megemlékezett vitézségéről" (I, 52); sőt. hogy még jobban kitűnjék, mennyire gyűlöli (!) Germanicust, a 15. év elején triumphust rendel tiszteletére (I, 55). Tacitus nem tudja megbizonyítani, hogy Tiberius gyűlölte volna Germanicust, sőt Tiberiusnak eltökélt szándéka volt Augustus azon kívánságát teljesiteni, hogy utóda a trónon Germanicus legyen; épen ebből magyarázható meg, hogy Germanicus tetteit szigorúan megbírálta, mivel a jövendő császárt látta benne. Sajnos, Tiberiusnak volt egy nagy hibája, hogy vakon bizott egy emberben, a ki később annyinak romlása lett. Seianus, a kit a császár a legelőkelőbb állásokba helyezett, végre annyira elbizakodott szerencséjében, hogy a császári család tagjaira különösen pedig Germanicusra, a kit személyesen is gyűlölt, vetette ki hálóját. Hogy terve menynyire sikerült, majd meglátjuk. Említettük már, hogy Tiberius nem engedte meg, hogy anyját a haza anyjának nevezzék ; az I, 72. fejezetében arról értesülünk, hogy „a haza atyja" czimet, melylyel a nép őt akarta megtisztelni, sem fogadta el, valamint azt sem engedte meg, hogy tetteire esküt tegyenek azt hozván fel okul, hogy az ember változó s minél magasabban van, annál inkább ki van téve az elesés veszedelmének. Ha igazságos történetiróval volna dolgunk, ekkora szerénységgel szemben joggal várhatnánk néhány elismerő szót. Tacitus azonban ezt is csak támadásra használja fel Tiberius ellen, midőn igy folytatja: „de azért még sem tett szert a nemes lélek hitelére, mert . . . felújította a felségsértésről szóló törvényt" (I, 72). Először is nem egészen világos, mi a logikai összefüggés e kettő között: visszautasította a „haza atyja" czimet és „mert felújította a felségsértésről szóló törvényt". Azután pe dig az az állítás, hogy Tiberius adott újra érvényt e