Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1898
7 fedezni fel új igazságot: ez a legritkább esetek közé tartozik. Newton gravitatio-elmélete alapján fedezte fel Galle berlini csillagász naprendszerünk legtávolabbi bolygóját, Fresnel fényhullám-elmélete alapján lön ismeretessé a fénytanban az úgynevezett kúpos törés, kónikus refrakczió. Rögtön világosabban fogok szólani. Leverrier a párizsi obszervatórium igazgatója hoszszasan és gondosan megfigyelte az akkor legtávolibbnak ismert Uranuszt, naprendszerünk egyik hatalmas bolygóját. Jól ismerte pályaelemeit, előre kiszámította, hogy mikor hol kell lenni. Azt vette azonban észre, hogy az Uránusz nem tartja be pontosan a jól kiszámított pályát, hanem ettől eltér. Leverrier ekkor azon föltevésben, hogy hátha van még egy bolygója rendszerünknek, melyet eddig még nem ismerünk s mely az említett Uranuszt pályáján háborgatja, elkezdett számítani. Számításának czélja az volt, hogy Newton gravitatio-elmélete alapján elindulva megtudja, mely pontja, vagy része az égnek ama forrás, mely a háborgást, perturbácziót előidézi. Számításának eredménye az ég ama helye lett, melyen a Capricornus (Bak csillagzat) delta nevű görög betűvel jelzett csillaga ragyog. Számitásait közölte barátjával Galle berlini asztronómussal. ki is a mondott helyen megtalálta — ha úgy tetszik — felfedezte az új bolygót, Neptunt, melynek ma már tömegét, méreteit, keringési és forgási idejét, naptávolságát, pályáját, holdjait is jól ismerjük. Csak lelkiismeretes gonddal végzett számítás és buzgó megfigyelés tehette biztossá Leverriert az iránt, hogy a mutatkozott eltérés nem esetleg becsúszott hibából, hanem való viszonyokból ered. Pontosságát, lelkiismeretességét jutalom koronázta, mely nem csupán az új bolygó felfedezésében állott, hanem ama, ennél sokkal fontosabb visszahatásban is, melyet a Newton-féle gravitatiotörvényre gyakorolt ezt megerősítvén, mintegy újra bebizonyítván. E törvény pedig a következőkép hangzik :
