Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1898

4 tél és kezdődő tavasz esti órái azon idő, melyben az ég legszebb csillagképét az Óriont teljes pompájában láthathatjuk. Kaszás a magyar neve e szép fényes csillagokból álló, symmetrikus csillagképnek. Három erősen fénylő s egyenes vonalban közel egymáshoz álló csillag e kép közepe, melytől kissé délnyugat felé jól látható a tompa fényű hires Orion köde. E középtől mindkét oldalon egyenlő távolságra egy-egy első rangú csillagot látunk ragyogni, névszerint a Rigelt és Beteigeuzet ; meglehetősen fölötte a sárga fényű Aldebarant, a Bika nevű csillagzat legfényesbikét, ugyanoly távolságra alatta pedig a Siriust, az összes állócsillagok legfényesebbikét, a napok királyát. Oly gyönyörűen ragyog e csillag, hogy lehetetlen szemünket pár pillanatig rajta nem felednünk s csak ekkor, csak hosszabb nézés, megfigyelés után veszszük észre, hogy e Sirius a szivárvány összes szineiben ragyog: most fehér fényben ég, a következő másodperczben már vörös lánggal ragyog, majd ismét szép ibolyafényben lobbanik fel. A gönczölszekéren (más néven : Nagy-Medve) és kaszáson kivül legismertebb csillagzat minálunk a r> o Fiastyúk, mely apró csillagainak nagy számával kelti föl érdeklődésünket. Körülnézünk s megakad a szemünk egy szép fényes csillagon, mely erős fényű ugyan, de nem ragyog, hanem szelid áradattal önti íelénk fényét. Nem ragyog? Nem reszket? Nem vibrál? Nem, csakugyan nem, — akkor ez bolygó, akkor ez a mi naprendszerünk tagja, ez a mi édes testvérünk. Nézzük csak meg a távcsővel ! Látjuk kerek alakját, látunk mellette három, esetleg négy holdat, picziny, fényes pontokat szépen egyenes vonalban egymás mellé sorakozva. Ez a Jupiter; négy nagyobb holdját néhányszorosan nagyitó kézi távcsővel is láthatni, az ötödiket azonban, melyet Bernhard a JamesLick^ele observatorium (Kaliforniában, S. Franciscohoz közel) megfigyelője fedezett fel pár évvel ezelőtt, csak a legerősebb műszereken. Láttunk egy bolygót is. Mi az