Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1895

23 ran el lehetne egypárt hagyni és inkább a polgári életben szükséges dolgokat, első sorban a polgári ügyiratokat kellene tanítani. A tantárgyak tollba mondásán, mely a tanórák nagy részét elrabolja, rövid és világos tankönyvekkel kellene segíteni; a már megjelenteket pedig az illetékes helyre beterjesztett észrevételek figyelembe vételével újból szerkesztve és a tanulók felfogásához alkalmazva újból kiadni. Minden tantárgyból külön tanjegyet kellene adni. A gimnáziumba csakis legalább első rendűek vétessenek fel, ha pedig valamelyikök az első hónapi vizsgán terciába esett, visszautasítandó az elemibe. A komáromi tanári karéval rokon szellemű felterjesztés bizonyára halomszámi a gyűlt össze felsőbb helyen, de azért a latin nyelv mint kényelmes megszokott házi ruha megmaradt továbbra is. A magyar nemzeti műveltségnek az az iszonyú tagadása és veszedelme, mely az uralkodó lélekölő rendszerben rejlett, nem zavarja fel az intéző köröket. Nem értik az idő dörgő szavát, hogy a nemzetté válás vagy pusztulás közt lehet csak választaniok. A magyar nyelven való oktatásnak sürgetése fölveri ugyan őket nyugalmukból, de azért megmaradnak a latin tannyelv mellett, hogy nyugton alhassanak tovább.*) 1829. julius 21-én Rudnay Sándor prímás látogatja meg az iskolát. *) 1841. febr. 27-én végre megérkezik ólomszárnyakon az első tapogatódzás, valljon lehetne-e a tősgyökeres magyar Komáromban magyar szent beszédeket tartani a deákoknak. — A benediktinusok 1812 tői a 2 felsőbb osztálybelieknek latinul, a 4 alsóbb osztályúaknak magyarul szokták volt tartani azokat. 1844. jul. 24-én az a rendelet jő, hogy jövőre az ékesszólástant, szónoklattant, költészetet, görög és római régiségtant továbbra is latinul, a többi tantárgyakat pedig — a latin nyelvet sem véve ki — magyarul kell tanítani. 1845 aug. 11-én pedig az ugyanazon évben alkotott 2. tcz. értelmében elrendeli a tanhatóság, hogy magyar iskolai bizonyítványokat kell nyomatni. Egyúttal meghagyja, hogy minden belső és külső foglalkozásra nézve, nem csak a főigazgatóhoz intézendő levelezésekben, hanem az iskolai tudósításokban, (az ifjúságról vezetett mai főnévkönyv), jegyzőkönyvekben és számadásokban is a hivatalos nyelv ezentúl a magyar nyelv.