Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1894

74 A szerzet eltörlése után (1786 végén) az exbenediktinus tanárok 300 frt penziót kaptak és 1795-ig szabad lakást a residencziában ; míg a világi tanárok 350 frttól 450 frtig terjedő fizetésben részesültek. 1787. aug. 16-án terjesztette fel a gymn. igazgató a katechéta tanárok kérelmét, melyben a 6 drb. arany jutalomdíj kiutalványozását kérik. A Helyt. Tanács 1787. nov. 15-én kelt rendeletével a komáromi katechéták kérelmét a múltra nézve megtagadta ugyan, de a jövőre nézve teljesítette, s egyúttal utasította a komáromi sóhivatalt a 25 frt kifizetésére. Az 1787/8-ik tanév elején az exbenediktinus tanárok felpanaszolván nyugdíjok csekélységét, melyből még könyveket, papirt, Írószereket s egyéb taneszközöket is kell vásárolniok ; fölemlítvén továbbá a városban uralkodó drágaságot, penziójuk fölemeléseért folyamodtak a Helyt. Tanácshoz. Különösen kifogásolták, hogy minden további segély nélkül a puszta 300 frt penzióért, mely nekik mint exbenediktinusoknak jár, kell tanárkodniok ; a katechéták pedig kijelentették, hogy a hétköznapi deákmise tartására azon oknál fogva, mert rendes tanári állást kell betölteniök, nem érzik magukat kötelezve : de még ha akarnák is végezni, tanári elfoglaltságuk miatt idejök nincs reá. Többszöri megsürgetésre Hersching Dáv 'al pécsi Prodirektor, főigazgatói helyettes 1788. febr. 9-én kelt levelében tudatja: hogy a tanárok óhajait pártolólag fogja fölterjeszteni a Helyt. Tanácshoz ; de viszont elvárja, hogy addig is, míg felsőbb helyről intézkedés történik, a tanárok pontosan fogják kötelmeiket teljesíteni, stb. Azonban a tanárok türelmetlensége már a kellőnél túl csapott; a febr. 19-én tartott tanári értekezletben egy részről Kovatsits Boldizsár kimondotta, hogy mindaddig amig rendes tanári állást kell betöltenie, a hétköznapi deákmisét nem vállalja magára ; másrészről pedig a tanárok e.-yetemlegesen kijelentették, hogy ezen tanévnél tovább nem akarnak tanárkodni, hanem inkább a lelkészi pályán kivánnak tovább szolgálni. A Helyt Tanácsnak 1788 márcz. 28-án kelt rendelete szerint a tanároknak mindaddig helyükön kell maradniok és kötelességöket pontosan teljesíteniök, míg az ő ügyükben felsőbb intézkedés nem történik ; különben elvesztik penziójukat.