Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1893

8 gokat fogja egyetemlegesen terhelni; mely kegyelmes királyi határozatról Cserkó István komáromi házfőnök azzal értesíttetett, hogy a megajánlott 10,000 frt felülfizetési összeget a kir. kincstárba mielőbb beszolgáltassa, a várőrség lelki szükségeiről pedig, minthogy az emlegetett ellátási- és segélydíjak ezen birtokokban már bennfoglaltatnak, minden egyéb kegyelem, vagy tartásdíjra való számítás nélkül gondoskodjék.

3 (lásd 16-ik lapon.) Nagy hasznára válhatott volna a komáromi székháznak ezen új egyesség, ha abban bizonyos határidő is kitűzetik, melyen belül a birtokvisszaváltás bolygatásától maga a kir. fiskus is eltiltatott volna ; de erre senkisem gondolt. így történt azután, hogy többekben vágy és remény támadt, hogy felüligéréssel a kir. fiskust maguknak megnyerjék s a betáblázott összeg lefizetésével a Jézus-társaságot birtokaiból kizavarják Ezek között kiválóan Festetlek lovassági generális érdemel említést, aki 1740-ben több mint 100,000 frt felajánlásával a bécsi udvari kamara pártolását, hatalmas férfiak közbenjárását s ezek révén magának a királynőnek beleegyezését is megnyerte. A kanczellaria Festetich javára már a kir. adománylevelet is kiállította ; még csak a legfelsőbb megerősítés hiányzott. 1741-ki újév napján kapta meg a komáromi házfőnök a kir. fiskus felhivását a betáblázott összegek felvételére és vonakodás esetében még makacssági büntetéssel is fenyegetődzött. Annál kínosabb volt a hatás, mert az egész dolog váratlanul, titokban és minden megkérdezés nélkül történt. Hasztalan fordultak kérésekkel és felvilágosításokkal a legfőbb törvényszékekhez, a legbefolyásosabb emberekhez; még azok is, a kik különben a szerzet irányában jóindulattal viseltettek, a királynő Ígéretével szemben visszahúzódtak minden pártfogástól és támogatástól. Az ügy befejezettnek s a Jézus-társaságra nézve elveszettnek látszott. A dolgok ily állásában a rendtartományi főnök is tanácsülést tartott, melyben nem hiányoztak, akik hivatkozva az adott királyi szó szentségére, a kir. kincstár kimerült helyzetére, a porosz háború roppant költségeire, a felséges udvar oly sokszor tapasztalt jóindulatának koczkáztatására, a kapzsiság gyanújának fölkeltésére, stb., a belenyugvást ajánlották; azonban a tartományi főnök,