Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

7 előkészítve, hanem be is vezettessék abba, hogy ott önállóan mozogni is tudjon ! Ha az iskolai és házi nevelés kellő alapossággal történt, akkor ez legtöbbnyire elégséges, hogy az ifjút önállóságra szoktassa ; de ha ez nem eléggé alapos, hanem hiányos, akkor az iskolai és házi nevelés eddigi eredménye csakhamar eltűnik. A nevelői tekintély hatása t. i. e korban épen azon mértékben fogy, amely mértékben az önállóság tudata gyarapszik. E korban mindenekelőtt az ifjú természetére kell tekintettel lenni. A gyermekből ifjú lett, ki mindent más szemmel néz, más füllel hall, úgyszólván más érzékekkel érez, mint a gyermek. Növekszik Önállóságban, az erőkifejtésben nem ismer határt, a szertelen szabadság utáni vágyában nem tűr korlátot, a büntetés csak ellenállásra ingerli ; a gáncs, a feddés csak elkeseríti. Elégedetlen levén a valósággal, képzelő tehetsége új világot teremt, a sivár jelen helyett a jövő ragyogóbb képeit varázsolja eléje. Az ifjúkor átalában a phantasia kora, azért a fő, hogy ne engedjük őt a tétlen álmadozásnak át, hanem képzelő tehetségét szellemi munkával korlátozzuk. Ez annál fontosabb, mert az ifjúkor egyúttal a tulajdonképeni tudományos és polgári foglalkozásra való képzés kora; e korszakban kell tehát a fiatal embernek jövőjét megalapítani. Minthogy ekkor még életgondokat nem ismer, a legszárazabb tudománynyal is eredménynyel foglalkozhatik, s szorítani is kell rá becsületérzésére való folytonos hivatkozás által. Valamely határozott életpályának választása azért oly fontos, hogy erre minden erejét összepontosítsa, míg késő nem lesz. Az ifjúság korszakába esik az átmenet is az erényvágy bűnre. A serdülő ifjú igazán »Herkules a választóúton«, mert igazán szabadjára van hagyva, hogy az erényt vagy a bűnt válaszsza, hogy valamely életpályát választva, a társadalom hasznos tagjává legyen, vagy pedig semmit-