Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

34 vannak. Mily kevéssé ismeri az ifjú az életet?! Hisz igen gyakran csekély külsőség, üres fény, véletlen találkozás, ismeretség, szeszély azon körülmények, melyek az ifjút bizonyos pályaválasztásra ösztönzik. Vájjon tanácsos volna-e ilyenkor az ifjút egészen magára hagyni, vagy a szülők azonnal maguk lépjenek közbe a parancsszóval s az ifjú csak engedelmeskedjék? Sem egyik, sem másik, hanem a helyes középút választandó, vagyis mind a két félnek közre kell működnie az elhatározásnál, úgy hogy az ifjú terveivel és hajlamaival kihallgattassék, a szülő felvilágosítása és tanácsa pedig igyekezzék meggyőzni az ifjút jövő életpályájának hajlamaival, tehetségei- és körülményeivel való megegyezéséről. A szülőknek különben nem igen tanácsos a gyermek előtt beszélni jövő életpályájáról, mert ez a gyermek nyiltszivűségét megzavarja ; de az ifjúnál tanácsos őt egyremásra figyelmeztetni, a mi jövő pályája vála sztásáná tekintetbe jöhet. Már most a mondottakat összefoglalva — elértük szerény czélunkat — ha a t. szülők gyermekük nevelése felett komolyan gondolkodva legjobb akarattal folytatni akarják azon épület betetőzését, melynek alapjait az iskola rakta le ; elértük czélunkat, ha néhány útmutatással megkönnyítettük e szép és nemes feladat megoldását. Ha bárminő rendű és rangú pálya a nevelés-oktatástól függ : akkor a legjobban képzett ifjak a legterhesebb, de legmagasabb pályákra is képesek, s ahol a nevelés és oktatás kötelessége és feladata pontosan és híven teljesíttetett, ott nem kell aggódni, hogy az ifjú eltévesztette pályáját! Akarjanak hát a t. szülők! s tegyék, hogy a szülői szárnyak alól az életbe lépett gyermekeik vezetésétől sem vonulva vissza, azok nevelése teljes, nemes betetőzést nyer-