Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

32 jókkal való beérésre, a mások jobb helyzete iránt való türelemre, főkép pedig a komoly munkára, ne pedig a szertelen nagyravágyásra, fényelgő hajlamra s a ki nem elégíthető igények és vágyak gyötrelmére. Hány fiatal ember jutott már tönkre az ilyen nevelés mellett?! Pedig sokszor még hálára sem számíthatnak a szülők az ilyen körén túl nevelt ifjú úr részéről, mert mesterségesen kisodortatván saját köréből, röstell oda visszatekinteni, még ha saját szülőit látja is ott. Ezek soraiból toborozza embereit ama nyughatatlan lelkek hada, kik a mérték nélküli kapzsiságtól űzetve, mások jólétére a gyűlölet szemeit forgatják, a nekik elviselhetetlen társadalmi renden dulakodnak, mígnem feldúlt erkölcsi életök romjai alá temetkeznek. Végre az ifjú élethivatásának eltévesztésében társadalmi elfogultságaink és előítéleteink is kezére járnak a szülőknek. Sajátságos nép vagyunk mi ! A nyugot czivilizáczióját, demokracziáját stb. mind elfogadjuk, de társadalmf" előítéleteinkhez — melyek pedig ezekkel sokszor homlokegyenest ellenkeznek — makacsul ragaszkodunk. Ismeretes dolog, hogy nálunk az előkelőnek fia nem lehet más, mint szintén előkelő, habár az előkelőséghez szükséges feltételek legnagyobb része hiányzik is; a hivatalnok fia legalább is csak hivatalnok lehet ; az iparos, kereskedő fia meg már nem is akar atyja nyomdokain haladni, hanem egypár fokkal legalább is fölebb akar kapaszkodni. Ma minden pálya nyitva áll, akiben tehát tehetség van, előre! de hányszor látjuk és halljuk, hogy a fiúnak semmi tehetsége a magasabb álláshoz megkívántató tudomány megszerzésére; nem tesz semmit, hisz nem is tudományra van szüksége az életben, hanem csak bizonyítványra, a többi a papa és a befolyásos rokonok dolga. így sokszor, aki maga tanulni nem akart, vagy nem tudott, a tanultak közt lesz mások tanítójává,