Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

16 E baj nem új, s már többen rámutattak, sőt foglalkoztak is a gyógyításával. Sokan azt gondolták, hogy a középiskolát kell közelebb hozni a felsőbb tanintézetekhez az által, hogy a felsőbb osztályoknak nagyobb fokú szabadság engedtessék, s így az átmenet mintegy áthidaltassék. A hatvanas évek vége felé több középiskolában történtek is e téren kísérletek, de úgy látszik, nem váltak be, mert a középiskolák felsőbb osztályainak ifjúsága éretlennek bizonyult a nagyobb szabadság használatára, úgy hogy mindenütt visszatértek a régi állapotokhoz. Ebből önként következik, hogy a felsőbb tanintézeteket kellene a középiskolákhoz közelebb hozni, de e kérdésnek taglalása messze vezetne bennünket, mi csak rá akartunk mutatni ifjúságunk nevelésében egy sokszor előforduló baj forrására, hogy a tisztelt szülők erre is kiterjesszék figyelmüket, s a rendelkezésükre álló számtalan eszközökkel ellene dolgozzanak. Nagyon hibáznak tehát e tekintetben azon szülők, akik midőn elbocsátják fiukat a szülőr*9zárnyak alól, ezeket már nagykorúaknak képzelve többé feléjük sem néznek, velük nem törődnek ; s így csak évek múlva, midőn már fiuknak a diplomával kellene beszámolni, veszik észre, hogy az ifjú csak a pénzt és időt pazarolta el, s feléje sem nézett a komoly tanulmányoknak. A szülőknek igenis szent kötelességük az éber őrködés, mert ha kezdetben észreveszik a bajt, az intés, felvilágosítás, az alkalom megvonása, más körülmények közé helyezés, s egyéb ily eszközök által sokszor elejét vehetik a bajnak, s megmenthetik legfőbb kincsüket maguknak és a társadalomnak. Egyébiránt a munka a legjobb óvószer minden kisértés és eltévelyedés ellen. Az iskolában szerzett ismeret korántsem elég az életre ; tovább kell magát képeznie, művelnie, mert ki »non proficit, deficit.« A múzsák küszöbéről a gyakorlati életbe lépő ifjú, ha tovább nem