Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1889

24 leírására szorítkoztak és csak későbben irányult a törekvés az összes hazai források összefoglaló ismertetésére. Sok volna elősorolni mindazokat, akik e téren mint úttörő munkások foglalkoztak, kik közül különösen említésreméltók : Bclteky Zsigmond (Conspectus systematico-practicus aquarum mineralium M. P. Transsylvaniae. 1818.), Pataky Sámuel (Descriptio physico-chemica aquarum mineralium. M. P. Transsylvaniae. 1820.), Kitaibel Pál (Hydrographia Hungáriáé. 1829.), Tognio Lajos (Néhány szó Magyarhon ásványvizeiről. 1843.), Török József (A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. 1848.) stb. Az újabb irók közül kiváló érdemeket szereztek maguknak Lengyel Dániel és Hunfalvy János, kik a korábbi irodalom felhasználásával állították Össze nagybecsű munkáikat. Lengyel Dániel 1549-től 1853-ig vagyis »Fürdői zsebkönyvéének közrebocsátásáig 147 munkát sorol fel, melyek a gyógyvizeket szakszerűleg és 24 munkát, melyek azokat mellesleg tárgyalják. Ezen kívül fölemlít még 34 folyóiratot, melyekben a fürdőügyre vonatkozó értekezések foglaltatnak. Maga az említett »Fürdői zsebkönyv« az előző időkojsszes tanulmányait rendszeres egészben tárván szemeink elé, egyikévé lett a legderekabb irodalmi termékeknek. Hasonlót mondhatni Hunfalvy Jánosnak 1863-tól 1865-ig megjelent »A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása« czímű 3 kötetes nagy munkájáról, melyben a fönt említett régibb műveken kívül a kiadásig megjelent e nemű újabb, jelesebb termékek is feldolgozás alá kerültek.

1

8 1

8 Wachtel : Ungarns Kurorte und Mineralquellen. 1859. Haerdtl : Die Heilquellen und Curorte des oesterr. Kaiserstaates. 1862. Nendtwich Károly és Molnár János értekezései a m. t. Akadémia Értesítőjében és a inagy. lenn. tud. társulat közleményeiben.