Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1889

III. Hazai fürdőhelyeink történeti múltjáról és irodalmáról. Fönebb már említve volt, hogy a gyógyítás szempontjából hatásosaknak tapasztalt ásvány-források körül már a régiek épületeket emeltek, s ez által az úgynevezett fürdőhelyeket megalapították ; az is említve volt, hogy a budai, mehádiai és egyéb fürdőket a rómaiak már ismerték és használták, amiről a helyszínén talált római régiségeken kívül még bizonyságot szolgáltat a budai fürdőkre nézve Ó-Buda régi neve Aquincum, vagyis aquae quinque, öt forrás, ami megfelel a mai Császár-, Király-, Sáros-, Rudas- és Rácz-fürdőnek, Mehádiára nézve pedig a Traján császár által Mehádia területén létesített „ad aquas

u nevezett római telepítvény. A római fürdő-használat nyomaira akadunk más hazai fürdőinknél is. így a buziási ásványforrásokat „Centum puteia toplikai hévvizeket „Konstantin fürdője

a név alatt már ismerték ; Élőpatak környékén pedig „ Colonia aquarum vivarum" nevezetű római telep maradványairól tesznek említést. Bizonyosnak állítják továbbá azt is, hogy Daruvár, Al- Gyógy és Kis-Kalán ásványforrásait, nemkülönben Vízakna sóstavait a rómaiak már ismerték. Trencsént állítólag Terentius római hadvezér építette, akiről azután nevét is vette. A hely szinén talált római régiségek (pénzek, szobrok) némi valószínűséggel arra engednek következtetni, hogy