Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1888
27 Miután a védő isteneket a városból így kiszólították, azt az ellenséges sereggel együtt ünnepélyesen átok alá vetették. Az elátkozás így hangzik: »Dis atya, Vejoris, Manes, vagy akármi más néven szabad benneteket nevezni, hogy mindnyájan ama Karthágó várost és hadsereget, melyet én értek, futással, rémülettel és ijedelemmel töltsétek el ; s akik a légiók s a mi seregünk ellen közelre vagy távolból fegyvert fognak, ama sereget, amaz ellenséget s amaz embereket, s azok városait és földjeit, s akik ezen helyeken s tájakon, földeken és városokban laknak, elvigyétek, éltök világától megfoszszátok, s az ellenség seregei, városai, s földjei, melyeket én értek, hogy ama városok s földek, s azok fejei és korai elátkozva s nektek szentelve legyenek, ama szövetségkötés szerint, amelynek értelmében valaha ellenségre a legsúlyosabb átok szállott, s őket én helyettesekül értem, hitem- és hivatalomért, a római népért, seregeink- és légióinkért, nektek adom és szentelem, hogy engem és hitemet s a hatalmat, a légiókat és seregünket, kik ezen ügyben működnek, sértetlenül megtartsatok. Ha ezeket úgy megteszitek, hogy tudjam, érezzem és megértsem, akkor akárki és akárhol tegye e fogadalmat, helyesen legyen megtéve három fekete báránynyal : esedezem neked Tellus anya és neked Jupiter.« Miközben Tellust hívta segítségül, kezeivel a földet érinti, Jupiter nevénél pedig az ég felé emeli vala föl, s midőn bizonyítgatá, hogy a fogadás érvényes legyen, kezeivel mellét érinti vala. Ily módon átkozták el, úgymond Macrobius, Karthágón és Korinthuson kívül, Itáliában Tónii, Fregellae, Gabii, Veji, Fidenae és sok más várost Gallia-, Hispánia- és Afrikában ; sőt már maga Agamemnon is, régi szokás szerint, Ilion bevétele után elátkozta a várost és esetleges ujraépítőit. A másik tény az, amelyet M. Licinius Crassus triumvir életéből ismerünk. Midőn ez 6gg—55-ben Kr. e. 2a*