Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1888

12 hangsúlyozzák a jámbor férfiak imádságainak erejét. Hellast, úgy mondják, Pelops bűne miatt általános szárazság és terméketlenség sújtotta; ekkor a jósló kijelentette, ha Aeakus, a legistenfélőbb ember, imádkozik érte, az ország megszabadul a csapástól. Aeakus erre imádkozott, és ez által okozta, hogy egész Hellasban esett, és a terméketlenség megszűnt. Hasonlót beszélnek attikai mondák az atheneiekről is, kik a szántás-vetés feltalálóiul szerepelnek vala és minden időben a kiváló isteni félelem és emberszeretet hírében állottak : csak az ő kérésökre és aratási áldozatukra szűnt meg egykor, mint a delphii isten tanácslá a kérdezősködőknek, egy általános sovány termés és éhinség. . . . Orpheusról is beszélik, hogy, amint az argonautákkal való útjában nagy szélvész keletkezett, s minden hellén kétségbeesett a szabadulás felől, az ő imádságára a samothraciai istenekhez, kiknek titkaiba be vala avatva, a vihar rögtön lecsillapodott, és az istentől küldött segély csodajeléül a dioscurok fejeire két csillag szállott le. Plátó azt mondja, hogy az erényes emberre nézve legszebb és legjobb, amit tehet, és ami élete boldogságát leginkább előmozdítja, hogy az isteneket áldozatokkal tisztelje, és imádságok és fogadalmak által velők folytonos összeköttetésben álljon ; mindnyájan, akik megfontolva cselekesznek, minden vállalatuk kezdetén, legyen az nagy vagy kicsiny, először istent hívják segítségül. A legrégibb időkben különösen az éj csendében szabad ég alatt födetlen fejjel volt szokás az isteneket segítségül hívni ; egészen belemerülve a végtelenség eleven érzetébe, melylyel a csillagos ég látása a lelket eltölti. Egyébként az imádság ideje rendesen reggel és este vala, és a lakomázás kezdetén és végén. Minden étkezésnél, úgymond Xenophanes »jó érzelmű férfiakhoz illik először istent dicsérni^ és üdvhozó beszéd- és tiszta szívvel az áldást