Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

29 polgárság keletkezett, mely, a szabadság szelleme által lelkesítve, jólétnek nézett elé. Természetes, hogy ezt megelőzte a szolgaság megszűnése, a jog megnyerése saját java felett rendelkezni, szóval a független élet eddigi hűbér uraiktól. A királyok ugyanis felhasználva a rendzavaró nagyok távollétét, a trón részére hatalmas támaszt szereztek a polgárokban, községek alapítása s rendezése által. A királyok biztosan számíthattak a polgárokra, s így az eddigi hatalmas felső s alsó nemesség mellé egy harmadik vagyis a polgári rend lépett. Habár ezen polgári vívmány nem is volt mindenütt egyenlő, mégis határozott javulás jeleit szemlélhetjük. Ezen vívmányokat a következőkben csoportosíthatjuk: némely község nem volt köteles urát a háborúba követni, majd mások csak akkor, ha uraik egyszersmind fővezérek is voltak s ez esetben is csak meghatározott távolságra. Továbbá maguk a polgárok választották meg a saját községük ügyeit vezető testületet — utóbb az előljáró utód kinevezési joggal is birt — majd a földesúr tartozott a felterjesztettek közül egyet választani. A polgárok törvénykedtek, elfogadták az esküt, a bejövöknek polgárjogot adtak stb. Hasonló állapotokat láthatnak Magyarországban is, ahol kiváltság által a város saját területén a maga sorsának ura lett »jószágadományt, adó- s vámmentességet, vásárjogot, olykor a helyi viszonyok szerint szabad révet, jogot a fémkutatásra s a kir. erdőkben faizást stb. nyert,«

1 sőt a dalmát városok, mint Zára, Trau, Spalato és Sebenico, főleg a kereskedelem előmozdítása végett, még nagyobb kiváltságokban is részesültek. Igaz, hogy ezen szabadságot nem ritkán pénzen kellett megváltaniok ; de minél gyakrabban jöttek a földesurak pénzzavarba, annál nagyobb tér nyílt ily jogok megvéte1 Kerékgyártó.