Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

23 arany koronát, mert nem akarta azt ott viselni, hol Üdvözítőnk tövis koronát hordott. »S midőn társai — kik bár nem voltak mind ilyenek — mégis őt választották királyuknak, evvel kifejezték, hogy őbenne látják a valódi jellemet s azt becsülni tudják.«

1 Ekkor tanulták meg a háború vadságát szelídíteni, az árvákat, elhagyatottakat védelmezni, a női erényeket tisztelni, s mintegy a szeretet rendőrségét maguk között felállítani. S hogy mindezek mily vívmányok, leginkább elképzelhetjük, ha azon kort mindeme tulajdonoktól megfosztottnak tekintjük, amint nagy részben volt is. Mi marad akkor hátra ? Durva barbárság ! A kedélyek nemességét mutatja az akkor keletkezett költészet is, melynek tárgya harczias lelkesítő volt. A troubadourokat szivesen látták udvarukban a fejedelmek, s míg a lovagiasság megteremté a költészetet, viszont ez amazt támogatá. Énekekben dicsőíték a lovagias tetteket s ünnepelték a hősöket, mely szokás apáról fiúra szállt. A hadjárat nemcsak a nemesség szellemére, de annak alakjára is befolyással volt s pedig a vezetéknevek, nemesi czimerek, majd a torna s harczi játékok s végre a lovagrendek keletkezése által. S erre szükség is volt, mert a »nemesi nevek s czimerek nélkül a nemesség csak apáról fiúra szállt át, de nem az egész családra.« 2 Szükség volt tehát egy megkülönböztető jelre, mely az egész családot magában foglalta, s ezen jel volt a családi név és czimer, mely egyéb dolgokkal közösen csak alkalmilag keletkezett. így a különféle nemzetek katonáit, kik a sz. harczra összegyűltek, szükség volt egymástól megkülönböztetni, sőt bizonyos büszkeség is játszott a dologban, mert szivesen vették, midőn hallották, hogy mások róluk beszélnek. így megkülönböztetésül születés1 Heeren. 2 Heeren.