Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1886

VIII. igazságot, de ezentúl a k ü 1 f e j e d e 1 m e k mellőzésével egyedül hozzá forduljanak«. * * * Az elsorolt nyilatkozatokból és kormánytettekből különösen két dolog világlik ki : 1-ör a királynőnek igazságszeretete és eleven lelkiismerete, mely semmitől sem irtózott inkább, mint valamely igazságtalanság elkövetésétől; 2-or az ország boldogságának előmozdítására irányzott fáradhatlan törekvése, mely egész uralkodása folyamán szakadatlan lánczolatban nyilvánult. És ha ezen sokoldalú tevékenysége közben legtöbbször országgyűlésen kívül, sőt néha a nemzet akarata ellen rendelkezett ; ezen intézkedéseiben nem mint elődei, a bécsi minisztereknek, hanem a magyar kormányközegeknek közreműködésével járt el; s így a mi megrovás a nemzeti érzület szem pótjából tehető, méltán hárítják történetíróink ezekért a felelősséget az akkori ko r m á n y k ö z e g e k r e és befolyásos magyar urakra. »Sietnünk kell megjegyezni, — irja Horváth Mihály — hogy a káros hatás azon magyar urak rovására irandó, kik a nemzet élén állva s mind annak, mind a királynénak bizodalmát bírva, ha keblökben több nemzeti érzettel s kevesebb önzéssel, erejöket kötelességük szerint megfeszítették volna, képesekké lehetnek vala más, sokkal üdvösebb irányt adni a hálás érzelmű királyné politikájának.« Hasonlót mondhatni a vallásos lelkű királynőnek némely egyházügyi intézkedéséről is, melyekből elég világosan kicsillámlik a fejedelmi udvarokba is behatott encyclopedista eszméknek hódoló és nemcsak alkotmány2