Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1886

VIII. czeg, mily példát adunk a világnak, ha Lengyelország vagy Moldva- s Oláhország egy nyomorú darabja miatt becsületünket, tekintélyünket teszszük koczkára. . . ,« Midőn kormányának utolsó éveiben, Miksa József bajor fejedelemnek 1777-ben történt halála után kiütött bajor örökösödési háborúban a nemzetet újabb áldozatokra szólította, és a nemzet, hatóságok és egyesek vetélkedve hozták meg áldozataikat és ajánlották fel további segedelmöket ; az alattvalói hűségnek ily magasztos példákban való újabb nyilvánulása felett elérzékenyült királynő a megindulás hangján így irt Albert herczeghez : »Önhöz utasítom az alkanczellárt, hogy megvigye a mi derék s általam oly méltán szeretett nemzetünk nyilatkozatát. Kivánom, hogy ők is meglegyenek velem elégedve; az insurrectiót s a segély folytatását csak azon esetre venném igénybe, ha a balszerencse szükségessé tenné. . . . De az én óhajtásom, hogy ne legyen reá szükség: én inkább kivánok egy sov*ány békét, mint egy dicsőségteljes háborút, mely engem gyermekeimtől^ tábornokaim, katonáim szinétől fosztana meg. így gondolkodni, nemde egy öreg asszony s anya "sajátja; de egyszersmind egy keresztény fejedelemnek s barátjai barátnéjának is kötelessége.« De a királynő hálája tettekben is nyilvánult. A felsorolt nyilatkozatokkal szép összhangban állanak a királyság fényének, az ország jólétének, a nemzet összes szellemi és anyagi erejének emelésére czélzó intézkedései. Uralkodói gondjaival felkarolta az állami élet összes ágazatait, s alig lehetne kimutatni tért, melyen az ő gondoskodásának nyomaira, hatásaira és alkotásaira akadni nem lehetne. Fontosabb intézkedései a következőképen osztályozni atóITT