Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1885

Ezóta osztozol te ős halom hiven, E nemzet annyi búja, szenvedésiben ; Szived, — felejtve bút, — örömre gerjede, Ha néha földerült a hon borús ege. Ezóta küzd, ezóta fárad Istenért E Rend s könyörg a honra boldog életért. — A munka és imádkozás a jelszava, E jelszavához ekkoráig hű vala. Maradj továbbra is. — Szeresd e jó hazát, A mely tenéked annyi-annyi jókat ád ; Tanítsd meg érte élni tudni lángolón, Kiket nevelni rád bizott e drága hon. Sokáig élni még nem érdem ; érdemet Szerezni munka és dolog között lehet. Atyánk ! dologra készen áll a hű csapat, Figyelve vár vezéri szót, parancsokat. A hadvezér, eszére bármi rengeteg, Kevésre megy, ha nincs mögötte hű sereg ; Okos vezér, derék sereg csak úgy arat, Ha összehatva működik, babérokat. S ha Isten is velünk, — nehéz-e küzdenünk? Az ő kegyelmivel gyönyör leszen nekünk, A már maholnap ezred évet élt hazát Kisérni hűn a másik ezred évbe át.