Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1885

De önnön érdemül betudni nem lehet, Letétemény gyanánt kapott kegyelmeket ; Nem is tevéd ; szerény valál ; az életed Tanúja ennek ; — itt magaslik érdemed. S a mit mi érdemül tudánk, — nem ócska fény, Lidércz gyanánt futó az ingovány terén ; Sugárival kitört a hármas ormokon, — Elismeré a legmagasb királyi Trón. Feléd hajolt a bölcs király kegyelme és Bizalma ; Téged ért a nagy kitüntetés ; Beszünt az árvaság ; a gond eloszlatott ; A Rend tebenned uj Vezért s Atyát kapott. a-holnap ezred éve már hogy él a hon, Tanúja vagy te hármas ormu ős halom ; Te láttad itt a szittya vérű fővezért, Honalkotás között buzogni nemzetért. A büszke sas magasba száll, a napba néz, Vigan kering, rohan, gyakorta túlmerész ; Imígy az ifjú nemzet, ... és kevésbe mult Az elbukás, ... a harczias turul lehullt. A győzelem varázsa szétoszolt s e szép Honért remegni kezde már az ifjú nép ; A környező veszélyt mi által űzze szét ? . . . Kitűzte Géza itt a szent kereszt jelét. Miként a gerle nyög, ha társa elveszett, — De hogyha megkerül: csapong, örül, nevet; Örült ez ős halom, hogy új honunk fölé A béke bő malasztjait derítheté. —