Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884
31 níttatott, Chrono s pedig Zeustől (Jupiter) megkötöztetett. így beszélte és hitte ezt a görög nép a legkülönfélébb variátiókban. A stoicusok pedig az egész mesét a költők által azon physicai törvény magyarázására kigondoltnak hitték, hogy a legmagasabb, égi, aetheri, tűzi természet önmagától hozott létre mindeneket, a nélkül, hogy teremtő erejének kifejtésére másra lett volna szüksége. 1 2*) Chronos (Saturnus — quia saturatur annis) az időnek jelképe, melynek vasfoga mindent megemészt, s ezt jelenti az a mese, mely szerint gyermekeit felfalta. Hogy pedig gyors repülése túl ne lépje a kellő határt, a mese szerint Zeus őt a csillagokhoz lánczolta ; vagyis a csillagok azok, melyeknek járása az időt meghatározza. 12 2) Sokat fáradoztak a stoicusok az istenek neveinek megmagyarázásában is. Jupitert a „iuvans páter" (segítő atya), Minervát a „minuere" (kisebbíteni, gyengíteni), vagy pedig a „minari" (fenyegetni) szóktól, Cerest a „gero" (hozni), Venust a „venio" (quia venit ad omnia) szótól, Neptunust a „nare" (úszni), Mavorst vagy Marst pedig a „magna vertere" szóktól származtatták. 12 3) így folytatták sorban tovább az etymologizálást, sokszor elég szellemesen, de annál kevesebb objectiv igazsággal. Tanították továbbá, hogy mindaz, a mi az istenek alakjáról, koráról, ruházatáról, neméről, házasságáról, rokonságáról s más egyebekről a néphitben előfordul, mindazt csak az emberi gyengeségre való tekintetből vitték át az istenekre, 12 4) s az istenek nevei a dolgoknak természetét, nem pedig az isteneknek alakját fejezik ki. 12 5) Ámbár tehát ily módon a stoicusok mindazt, amit a költők az istenek ingerültségéről, vágyairól, bajairól, haragjáról s több eféle gyarlóságairól irtak s a nép igazságként elfogadott, a legnagyobb balgaságnak tartották: mégis ugyan-' ezen isteneket tiszteletükre méltóknak s jogosultaknak tekin12 1) De nat. deor. II. 24. v. ö. III. 24. — De nat deor. II. 25. — ia s) U. o. II. 26—27, III. 24. — 12 4) U. o. II. 28. — U. o. III. 24.
