Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884

84 Részt vett továbbá a buzaszentelő, keresztjáró és úrnapi körmenetekben. A kath. ifjak hittani vizsgálatain nagys. és főtiszt. Molnár János apát-plebános úr elnökölt érseki biztos minőségben. A nem kath. ifjak vállásbeli oktatásáról törvényes egyházi elöljáróik intézkedtek. A vallás- és erkölcstanból nyert tanjegyeket az illető vallástanítók szolgáltatták be. A mózes-vallású tanulóknak, az illető lelkészi hivatal kérelmére megengedtetett, hogy újévi, engesztelési, sátoros, húsvéti és pünkösdi ünnepeiken a vallásuk által parancsolt isteni tiszteletben részt vehessenek. c) Fegyelem. A fegyelem fentartása szempontjából az igazgató az iskolai törvéuyeket két ízben, úgymint a tanév első és második felében, kellő intések és figyelmeztetések kíséretében felolvasta ; ezenfelül az isk. törvények nyomatott példányait szorosabb miheztartás végett kiosztotta. A tanári kar a tanulók erkölcsi magaviselete fölött éber figyelemmel őrködött s tapasztalt is egy-kettőnél oly kihágási hajlandóságot, amely súlyosabb következményt vonhatott volna maga után ; de ezek az iskolai pályát önként elhagyták. Máskülönben a tanuló ifjúság fegyelmi magatartása az egész éven át megnyugtató volt ; egyetlenegy eset sem fordult elő, hogy a büntetést egész mértékében kellett volna alkalmazásba venni. Voltak gyermeki könnyelműségből származó vétségek, mint némelyeknél : figyelmetlenkedés, nyugtalankodás, pajkosságból eredő rcndetlenkedés stb. ; másoknál daczosságra, engedetlenségre és hazugságra való hajlandóság stb. Ily sok irányú hibákkal szemben, a tanári testület atyai mérséklettel és lankadást nem ismerő erélylyel iparkodott itt enyhébb, ott erősebb fenyíték alkalmazása által a tévedezőket jobb útra térítgetni, minden egyes esetben oda törekedvén, hogy a fenyített ifjak beismerve a hibát, a jövőben attól tartózkodjanak. A tanári testület, — ha akadtak is, akik a jó indulatú atyai feddések daczára ismételve elkövették ugyanazt a hibát, — ha ezáltal a közrend veszélyeztetve nem volt, inkább a gyermeki meggondolatlanságnak, mint rosszaságnak kívánta betudni a tévecfëst; mindazonáltal szükségesnek tartotta a gyakori inté-