Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884

14 és követőik tanításának előrebocsátása után az a c a d e m icusoknak és magának Cicerónak az istenség mivoltára vonatkozó tanítását fogjuk ismertetni. Mindezeknek a philosophusoknak vizsgálódása és tanítása pedig Cicero szerinte körül a n égy kérdés körül forog: 1-ször : Vannak-e istenek? 2-szor: Milyenek ezek az istenek? 3-szor: Yajjontulajdonítandó-e nekik a világnak kormányzása általában, és 4-szer: Vájjon kiterjed-e gondjuk különösebben az egyes emberek dolgaira is?

3

4) 1. A legrégibb görög philosophus, a kinek nevével és tanításával Cicero műveiben találkozunk, T lia les, Miletosból, (sz. 630 körül Kr. e.) O az egész mindenség alkotó eleméül a vizet tekinté,

3

5) a melyből áll szerinte minden.

3

6) Azt az észt (mens) pedig, mely ebből a vizből az egész mindenséget megalkotá, istennek mondotta s szükségesnek állítá, hogy az emberek arra a meggyőződésre jussanak, hogy minden tele van istenekkel.

3

7) Thaïes tanításának megvilágítására szolgálhat az, amit Laërtius és alexandriai Kelemen jegyeztek fel reá vonatkozólag. Laërtius szerint ugyanis Thaïes tantételei között volt az a tétel is, hogy minden létezők közt legrégibb az Isten.

3

8) Alexandriai Kelemen pedig beszéli,

3

9) hogy midőn egyvalaki azt a kérdést intézte Thaleshez, hogy mi az Isten, azt felelte reá: „Az, a minek sem kezdete, sem vége nincsen." Midőn pedig egy más valaki azt kérdezte tőle,hogy rejtve maradhat-e Isten előtt az embernek valamely cselekedete: „Hogyan volna ez lehetséges — úgymond — mikor még gondolata sem."

4

0) Tiszta, majdnem keresztényi felfogása az Istennek! 8

4) De nat. deor. II. 2. — 3

5) U. o. I. 10. — 3

6) Acad. prior. II. 37. — 3

7) De leg. II. 11. — 3

8) Lib. I. de vit. cl. philos. 35. — 3

9) Stromat. V. 594. I. D. — 4

0) Stanleü; Hist. phil. 10—11. 11.