Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1880

25 Ép oly jótékony hatással volt az újonnan befogadott egyház a földmivelés meghonosodására, a kézműipar és kereskedés fejlesztésére ; — szóval a társadalmi élet egyetlen ágát sem lehet fölemlíteni, melyre a kereszténység nemesítőleg nem hatott volna. A kalandos hadjáratok megszűnte után a nemzet állandó lakó-helyekre kezdett letelepedni s ezzel földet művelni és mesterségeket gyakorolni. E hasznos foglalkozások megkedveltetése körül nagy érdemük van a szerzeteseknek, a kik erdőket irtottak, mocsárokat csapoltak le s a népet okszerű gazdálkodásra szoktatták. „Szélesebben elterjesztették — irja Horváth Mihály — a földmivelést és házi ipart, a szomszéd nemzetekkel való sűrűbb közlekedésben számos uj iparágnak s a nemzetközi kereskedelemnek is mindinkább egyengették útjait. — A földmivelés, melyben a szerzetesek személyesen is részt vettek, az apátságok és monostorok birtokain a leggyorsabb lendületnek örvendett s példájok azután másokban is utánzókra talált. — Nagy részben ezen hatásnak tulajdoníthatjuk, hogy a dunántúli országrészben, hol legtöbb monostor létezett, a földmivelés is legelőbb indul vala gyarapodásnak. Ugyanaz áll az ipar és mesterségek tekintetében is. És ekként a kereszténység, midőn sz. László halálának idején megalapításának 2-ik századára fordult vala, a népéletet minden ágaiban megtermékenyítve, haladásnak, gyarapodásnak indította; a földmivelést és ipart fejlesztette, a vagyonbiztosságot nevelve, a kereskedelmi forgalmat lehetővé tette, az erkölcsöket szelidítve nemesbítette s az államéletet is fejlesztve, a nemzeti függetlenséget megszilárdítva, minden tekintetben áldást hozott a magyar nemzetre." (A kereszténység első százada Magyarországon. 474—476.)