Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1879

az egyes korszakok erkölcseiről, melyekre pedig az előszóban felhivja olvasói figyelmét, csak elvétve szól. Nem bírja azon nyelveket, melyek tudása a régiségek megvilágítására mindenkor elengedlietlen volt és lesz. Az első clecasban előforduló beszédekben a régi köztársaság intézményeit néha helyesen mag}

Tarázza, de sok oly érv is fordul elő azokban, melyek saját egyéni felfogásából vagy az emberi természetből merítvék 3

3). Egyes helyeken az aristokraták gőgjét, kapzsiságát megbélyegzi s nem huny szemet a nép nyomora és erényei előtt sem

3

4), mindkettő iránt részehajlatlan 3

5); nem tér el szándékosan az igazságtól. Lelkületében semmi sem volt, mi a hűség és igazság hátrányára szolgált volna. Augusztus korában dicsőítvén a szabadságot, hizelgésről nem vádolható. Livius költői alkotó tehetségénél fogva világos képét alkotja a multaknak s azokat ugy látja, mintha jelenben történnének s oly éles, világos körvonalokban rajzolja, hogy más is rögtön fölismeri azokat, mint a tükörben visszatükröződő képet 3

6). Az emberi kedély titkait teljesen ismeri, a legelrejtettebb érzelmeket bonczkés alá veszi s nem ragadtatik — mint többnyire szokás — sötétlátásra, hanem csodás szelídség s az emberiség iránti szeretettől áradozik. Az első decasban irálya nem emelkedik a tökély azon fokára, melyre a harmadikban, oka részint a tárgy különféleségében — a 3-ik decasban a legsúlyosabb csapások közepette is rendületlen lelki erőt és nagyságot dicsőíti —, részben abban rejlik, mert a gyakorlás képezvén a mestert, Livius is fokról fokra tett tökélyesebb irályra szert. Mindazáltal az első könyvnek sok helye költői föllengzéssel, a legtöbb azonban az előadottaknak megfelelő egyszerűséggel van irva. Az első decas többi könyveiben az annalesek soványsága és a folytonos háborúskodás felsorolása miatt vannak silányabb részletek is, maga 3

3) IV. 2. — X. 7. sqq. 3

4) IV. 51. 5. — IV. 53. 6. — VI. 34.1. 3

5) IT. 6. 12. 3

6) Niebuhr R. G. vol. I. p. 3.