Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1879

5 tal Claudiust — Augustus rokonát — történelmi tanulmányiban kalauzolta és történetírásra buzdította "). — Ugy látszik, hogy Livius soha sem vállalt hivatalt, politikával nem foglalkozott l

3), hanem mint e kornak sok kitűnősége a nyilvános élettől félrevonultan, csak az Augusztus körül sorakozott szellemes körrel érintkezve, egészen müve megírásának élt. De noha a közügyekbe nem elegyedett, azok iránt mégis folyton érdeklődött és az aristokraták és mérsékeltekkel tartott. Augusztus Pompeius párthivének tartá őt, mi azonban legkevésbbé se zavará barátságukat 1

4). Ezen meggyőződését már ifjú korában szívhatta magába, mert Patavium a polgári háborúk idején Pompeius részén volt; később történelmi tanulmányaiba merülve, e meggyőződése még mélyebb gyökeret vert, mert látta, hogy a tömeg féktelensége hányszor dönté az államot legnagyobb veszélybe s ilyenkor mindig az aristokraták menték meg a hazát, azért nem győzi őket eléggé dicsérni; pedig csalódott, mert jellemesebbeknek, derekabbaknak tartá őket, mint valósággal voltak I

5). Thomasinus megbizhatlan adatait mellőzve, csak az bizonyítható még be, hogy volt neki fia, mert Quintilianus említ egy levelet , melyet fiának irt Livius |

G). Hogy leánya is volt, Seneca szavaiból látjuk I

T). Hieronymus szerint Livius Pataviumban halt meg 17. K. u. 1

8). Müvének czimét illetőleg a tudósok mai napig sincsenek tisztában. Mivel maga Livius a VI. könyvet e szavakkal kezdi : quae a condita urbe 1

2) Suet. Claud. 41. „Históriám in adolescentia hortante T. Livio scribere est adgressus." ,

3) Praef. I. 5. 1

4) Tacit. Annal. IV. 34. „T. Livius CD. Pompeiuni tantis laudibus túlit, ut Pompeianum eum Augustus appellaret; neque id amicitiae eorum offecit." ,

5) Weissenborn (Weidmann 1866.) Einleitung 21. 1. 1

6) X. 1. 39. „fuit igitur brevitas illa tutissima, quae apud Livium in epistola ad filium scripta" stb. ") Controvers. V. proem. „L. Magius, gener T. Livii, deciara vit, cum illum liomines non in ipsius honorem laudarent, sed in soceri ferrent." 1

5) In Euseb. cbron. ad Olymp. 199. 2.