Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1879

quantum-mal köti össze a középfokú melléknevet l0

3); a cum után infinit. historicust, sőt accus, c. inf.-t találunk gyakran Liviusnál 10

4), mi Cic. és Caesarnál soha sem fordul elő. — Quamquam-ot néha conjunctiv-al köti össze ,0

5); a kettőzött és cunque-vel összetett visszahozó névmások után conj.-t használ 10

6) ; dignus, indignus után a rendes qqq. és conjunctiv. helyett puszta infin.-t, vagy ut-os kifejezés, vagy accus, c. infin. áll Liviusnál l0

7) ; a particip. perfectum-ot futur, exactum vagy elvont fogalom kifejezésére használja l0

8); dicitur, fertur után akárhányszor accus, c. infin. áll lc

9); gyakori az úgynevezett abl. subject., a tőle függő mondat pedig az alanyt helyettesíti n

0) ; az abl. absolut, elé velut, quasi, tamquam, antequam, quamquam stb. kötő szókat tesz 1

U) ; Livius a gerundium dativusát szándék vagy czél jelölésére használja 11

2); néha 10

3) III. 15. 2. — V. 21. 14. Schultz 292. §. 2. j. 10

4) II. 17. 1. „Fusis Auruncis victor tot intra paucos dies bellis Romanus promissa consulis fidemque seuatus expectabat, cum Appius et insita superbia animo, et ut collegae vanam facérét fidern, quam asperrime poterat ius de creditis pecuuiis dicere". IV. 51. 4. „cum intérim de sanguine ac supplicio suo latam legem, confestim exerceri et tantam vim habere. VI. 27. 6. cum intérim obacratam plebem obiectari aliis atque aliis hostibus. — Schultz 365. §. 3. j. 10

5) XXXVI. 34. 6. Schultz 359. §. 3. j. 10

6) III. 11. 2. quemcunque lictor iussu consulis prendisset, tribunus mitti iubebat. Schultz 337. §. 2. j. 10

7) IV. 49. 11. dignos enim esse, qui armis cepissent, eorum urbem agrumque Bolanum esse. — I. 14. 3. — VIII. 26. 6. — Schultz 372. §. j. 10

8) V. 36. 10. — I. 53. 1. quin ea arte aequasset superiores reges, ni degeneratum in aliis huic quoque decori offecisset. — Schultz 411. §. 2. j. 10

9) IV. 53. 3. — V. 32. 2. — V. 41. 9. — VIII. 24. 1. — Schultz 392. §. 2., és 2. 5. j. n

o) X. 36. 6. 7. cum consul equo praevectus ad portam castrorum ac statione equitum ibi opposito edictoque, ut quicunque ad vallum tenderet, — pro hoste haberent. Schultz 415. §. 5. j. — Zumpt. 647. §. Cic.-nál ritkán. m) I. 31. 3. — Albani velut diis quoque simul cum patria relictis sacra oblivioni dederunt. Schultz 415. §. 3. j. 11

2)4ÍX. 31. 4. — III. 17. 2. — Grysar T. Livii ab urbe condita librorum partes selectae, praefatio XXXVIII. — Tacitus minden vonzó szó nélkül használja igy a dativus gerund. v. ö. Annal. I. 60 ; — III. 31.