Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1877

5 azonnal kész volt szövetkezni pro vagy contra, a mint arról volt szó, hogy valamely nyugtalan vérű, főhatalomra törekvő vagy mások rovására terjeszkedni vágyó fejedelmet kelljen rendre utasitni. — Ennek következményei a fönebb emiitett természetellenes szövetkezések 1). Valóban bámulni lehet Európa azon képén, mely e század folytán . elénk tárul; az aacheni, párisi, hubertsburgi és versaillesi békék hangosan beszélnek ! Annyi hűtlenség, becstelenség, képzelt jogigényekért annyi kitartással folytatott küzdés, a valódi jognak pedig oly mérvben történt elnyomása szomorúan sejtetik, hogy Európa nagyon beteg, és földrészünk gyors léptekkel siet válsága elé. — Már Leibnitz — írja Cantu — ki pedig 1716-ban halt meg, észrevette a bajt, és Európára nézve kikerülhetetlen zűrzavart jósolt meg. E század közepének két legfőbb mozzanata az osztr. örökösödési és hétéves (sziléziai) háború; hasonlitnak egymáshoz, hogy mig előbbiben Mária Terézia, — utóbbiban II. Frigyes kényszerül majd fél Európával hadakozni; és különböznek, mert mig előbbit hóditási viszketeg, utóbbit kabinét-gyülölség idézte elő 2). Az osztrák örök. háború nem egyéb, mint a szentesített szerződéseknek lábbal tiprása és a politikai becsületességbe helyezett bizalomnak szemtelen kigúnyolása 3). A franczia udvar terveket koholt Ausztria földarabolása iránt, s a bourbon hatalmakat szövetségébe vonta; bajor Károly, mint I. Ferdinánd leányának ivadéka, trónkövetelőként lép föl; II. Frigyes pedig Sziléziát követelte örökségül 4). Nem egykönnyen mutatkozik valahol ezen korszak kabinét-politikájának elvetemültsége erősebb vonásokban, mint épen ezen támadásoknál, melyeket az ifjú örökösnőnek majd egész Európa részéről kellett tapasztalnia 5). Mária Terézia, egyedül a magyar hadaktól támogattatva, kezdi meg a háborút. — Anna, orosz czárnő, hajlandó volt ugyan őt segíteni, de a svéd-franczia párt ép akkor izent háborút Oroszországnak; mindazonáltal az uj czárnő, Erzsébet, elég erőt érzett magában Ausztria segélyezésére G). Angliában is nem sokára oly kedvező hangulat keletkezett a szorongatott királynő iránt, hogy már 1742-ben segélypénzeket küldöttek, és nem sokára hadakat is toborzottak számára 7). ') Botteck III. 249—250. 2) Wachsmulh „Europäische Sittengeschichte" V. Bd, 2. Abth. 86—87. lap. 3) Wachsinuth V. köt. 2. rész 88-89; Cantu: XIV. 844, lap. <) Wachsmuth 88— B9; Cantu XIV. 41. 5) Gindely „Lehrbuch der alig. Geschichte." III. 115—116. 6) Wachsmuth pl. ') Wachsmuth 92 és 100.