Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1877

15 Az uj eszmék a nép jogait követelték, egyes állam-férfiak és uralkodók pedig, mig látszólag azoknak hódolnak, tényleg minden jogot a fejedelem személyében összpontosítani törekszenek, nem gondolván meg, hogy a hol állami mindenhatóság van, ott a népek semmiféle jogokat sem élvezhetnek; mert absolutismus és népjog már alapjában ellenkeznek; és valóban, Angliát kivéve, rideg fejedelmi absolutismus nehezült Európára e korszakban 1). „Hatalmunkban áll azt tenni, amit akarunk," mondja I. Frigyes Vilmos porosz király 2). Utódja II. Frigyes a korszellemmel egyezőleg kimondja ugyan, hogy „a fejedelem nem ura, hanem csak első szolgája az államnak" ; de hogy ez nem egyéb értéktelen szólamnál, világosan föltünteti Heinse: „Miként lehet szolga az, kinek senki nem parancsol, ki nem ismer maga fölött semmiféle urat, ki tetszése szerint alkot törvényeket, és ad, de egyet sem fogad el; önkényileg törvény nélkül büntet ?" 3) Stenzel pedig a fejedelem személyéről igy nyilatkozik: „O maga a jog és ennek Istentől rendelt kezelője" 4). — Ez az úgynevezett fejedelmi despotismus; de mivel az uj philosophia, az előkelő világnak e kedvencze, a fejedelmi udvaroknál tette meg európai körútját, s itt talált legfőbb pártolásra; mivel Sansouci, Pétervár s egyéb udvaroknál az irók kitűnő fogadtatásban részesültek, azért az encyclopedisták is kímélettel voltak a fejedelmek iránt autokrata törekvéseik miatt 5); de nem is volt tanácsos a tollat valamely fejedelem ellen fordítani, mert ! nem mulasztotta volna el ez haragját az iróval éreztetni. — így Rajnai iró, midőn 1781. Berlinbe menekült, Frigyesnél igen hideg fogadtatásra talált, mivel néhány év előtt ellene nyilatkozott 6). Az orosz czárnőről pedig olvashatni: „Katalin . . . egy ellene irányult gunyirat szerzőjének kipuhatolására már 1764-ben díjat tűzött ki" 7). Mig ily kíméletet tapasztalhatni a koronások iránt, egész dühösségig fokozzák támadásaikat az egyház ellen; támadásaik legfőbb czélpontja pedig a jezsuiták, kiket végre XIY. Kelemen pápa 1773. jul. 21-én eltörült 8). A jezsuiták eltörlése áldozat volt, melyet a királyok a türelmetlen bölcsészetnek s a papi féltékenységnek hoztak, de ezáltal a legsajnosabb gyengeséget árulták el, azt t. i., hogy nem képesek védeni a .gyöngéket 9). L Az irók közöl: Voltaire, Helvetius, Diderot, Hume, Reimarius 1

0), ') Kolb II. 545. 0 Kolb II. 545. 3) Kolb II. 551. <) Kolb II. 560. 5) Wachsmuth V. 2. PRfS—215. 6) Ugyanott. ') Wachsmuth V. 2. 223. 8) Wachsmuth V. 2. 226. n) Cantu XIV. 852. ">) Schütz VIII. 385.