Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1874

6 fosztassanak meg látásától, födetlen arczczal vitetett a városon keresztül '). Ha azonban valaki arczán kapott sebekben halt meg, az ilyennek arczát is befödték. így olvassuk az afrikai Scipióról, hogy — mivel meggyilkoltatott — befödött fejjel temették őt el 2). A holt testet az elhunytnak fiai, rokonai vagy örökösei vitték 3), nem ritkán pedig a szabadosok 4), különösen azok, kik uroknak végrendeleténél fogva nyerték el szabadságukat 5), adták meg uroknak e végtiszteletet. Az előkelő férfiakat, kik magas hivatalokat viseltek, vagy a haza körül különös érdemeket szereztek, senatorok, lovagok, hivatalnokok, vagy más előkelő polgárok vitték vállaikon temetésre. Ily megtiszteltetésben részesültek Goriolán 6), Sulla 7), Caesar 8), Augustus 9) és egyéb császárok. Aemilius Paulusról is azt olvassuk, hogy a megemlékező és hálás spanyolok és maeedoniabeliek saját vállaikon vitték sirjába 1

0). A szegényebb embereket a temetkezési szolgák n), a még csecsemő gyermekeket pedig anyáik ölükben vitték 1

2). A holt test után következtek a rokonok, örökösök, barátok s végre mindazok, kik a hirnök felhívására a temetésen megjelentek. Ha atyát vagy anyát temettek, a fiak födött, a leányok hajadon fővel és fölbontott hajjal mentek utánna l

3). Ékszerét mindenki otthon hagyta, fájdalmuk kifejezésére különösen az asszonyok mellöket verték l

4), arczukat fölkarczolták I

5), hajukat szétbontották l

6) sőt tépték is, és a halott ravatalára tették. Az így rendezett gyászmenet a fórum felé tartott, a hol a holt testet a szószék előtt letették n). Az ősök álczáit viselő mímelök erre leszálltak kocsijokról s elefántcsont székeken foglaltak helyet I

S), az elhunytnak valamely közeli rokona pedig a szószékre lépvén, a halott fölött dicsérő beszédet mondott; e beszédekben sokszor annyira tul mentek az igazságon, hogy nem csak történeti eseményeket, hanem egyes esaládok eredetét is meghamisították I

9). Plutarch szerint e tiszteletet először Valerius Poplicola tette meg Brutusnak, amit azonban Dion}

rsius kétségbe von 2

n). Eleinte csak-férfiak és haladott korú matrónák 2

1) részesültek ily tiszteletben, de Caesar kora után fiatalabb nők fölött is tartottak halotti dicsérő beszédet. Ha pontifex mondott ily beszédet, a halottat befödték, mert pontifexnek holt testet látnia nem volt szabad 2

2). A fórumról a holt testet az eltemetés helyére vitték. Kétféleképen adták át a rómaiak halottjaik testét az enyészetnek; vagy tulaj donkép eni temetés, vagy elégetés által. Hogy Rómában mind a két mód már a legrégibb időkben szokásban volt, onnan is kiviláglik, hogy a XII tábla törvényei a városban mind a temetést, mind az égetést megtiltják 2

3). Plinius ugyan azt állítja, hogy a régibb időkben nem volt 1) Polyb. VI, 53. 2) Vellejus Pátere. II, 4. 3) Hor. Sat. II, 5, 86. 4) Pers. Sat. III, 106. 5) Az u. n. liberti orcini. 6) Dionys. VII. p. 528. 7) Appián, de B. C. 8) Svet. Caes. 84. 9) Tac. Ann. I, 8, 6. III, 22. 10) Plut. Aein. 39. 11) Juv. Sat. II, 32. — Hor. Sat. 1,8,6. 12) Stat. Silv. V, 5, 15. — Ov. Heroid. XV, 15. 13) Plut. Quaest. Rom. VII, p. 82. R. 14) Liv. 34, 7. — Prop. III, 13 , 27. 15) Serv. ad Aen. III, 67. — Cic. de Leg. II, 23, 59. 16) Petron. 71. — Stat. Theb. VI, 193. — Prop. I, 17, 22. — Lucián, de Luctu 12. 17) Dionys. IV, p. 243. — Hor. Sat. I. 6, 43. 18) Polyb. VI. 53. 19) Polyb. VI, 51- — Dionys. IX, p. 611. — Svet. Tib. 6. — Octav. 101. — Liv. VIII, 40. 20) Plut. Popl. p. 101 F. — Dionys. V, p. 291. 21) Livius (V, 50) szerént azért, mert a gallusoktól megszállt város megszabadítására ékszereiket adták oda; Plutarch (Camill. p. 133 B) szerént pedig mert Veii bevétele után a delphii istennek fölajálandó nyolez talentunmyi golyóhoz az aranyat ők adták. 22) Senec. ad Marc. 15. 23) Cic. de Leg. II, 23, 58.