Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1859

14 oktobert kivéve — egész éven ál minden hónapban többször jelentkezett. Dec. 24-én, egyfertály kettőre éjjel derék zúgással még derekabb rázással fejezte be a márinár lefolyó esztendőt. U. a. Tud. Gy. — 1832—1841-ben tapasztalt egyes rázások jelentéktelenebbek valának ugyan, de elég hatályosak ez emberi szivet esdőleg Ahoz emelni föl, kiről irva vagyon: „ha letekint a földre, megrendül az; ha érinti a hegyeket, füstölögnek;" 1851. jul. 2-án a tüz, viz s harc dühétől csak nemrégiben kiszenvedett népet a csapások ezen legborzasztóbb neme rázta föl '/

4 11-re csendes álmából; a természet ezen közrémületet okozott, s 8—9 másodpercig tartott játéka éjfél után 2 órakor szelídebben, de tartós moraj közt ismételtetett. Az ó-várban 29 kémény omlott le, a városban számtalan. Székházunk majd öles vastagságú falain 3 — 4"-knyi széles repedések támadtak, s nem volt ház, mely ezen bősz elem hasonló nyomait nem mutatta volna; s az épületek ezen erőszakos repedezései okozhatták azon ezer meg ezer puskaropogáshoz hasonló hangokat — melyekről beszéltek azon vidéki kereskedők, épen vásárunk volt — kik napi fáradalmaikat kipihenendŐk, városunk és a vár közt elterülő sétányon lepettek meg, ezen előttünk bár nem ritka, de mégis fölriasztó földindulás által. Az 1857-ikit — juniusban — inkább többszöri jelentkezése — egy hét alatt magam 5-ször tapasztaltam — mint szomorú következménye miatt jegyzem még föl; sem delejvasam ereje, sem légméröm mélyedése nem mutatták a tünemény hatását. Hol kezdődik, mily irányba, s meddig terjed el ezen, városunkat közép számítás szerint majd minden 6—8 évben fölzaklató erő, ki határozza meg?! Ha följegyeznék több helyeken e jelenet bár mégoly csekély körülményeit is, némi biztonsággal merném állítani, hogy az: városunkat délinapnyugotról szokta megtámadni, legalább házunk ez irányba emelkedő részei hatalmasabb nyomait mutatják ezen elvonuló vésznek, mint a keletre fekvők; például szobám, melynek éjszakkelet felé táruló ablaklemezeit csak azután tapasztalam nem egyszer recsegni, midőn a téli napnyugotra nyíló ajtómon zúgó szél alakban jelentkező váratlan vendégünk figyelmemet már fölébresztette. Vedd kedves ifjú! a szeretett hazát, s különösen városunkat koronként fölzaklató földrengési tüneményeknek e rövid és szerény vázlatát; olvasd, s midőn lelked a múltnak föltártam, e szomorú emlékein merengj; midőn a titkos jövő talán számodra is a leírtam s ahoz ezer hasonló csapásait tárandja föl! igen, ha e földi élted örömpoharát a vi-