Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1858

6 szonért, melyet az emberi nemnek az ismert féregpusztitó ösztöneik állal megmérhetlent hajtanak, kiméletre méltók. Amerikában kezdték egy időben a varjukat (Corvus) és más madarakat pusztítani, mivel azon balhiedelemben voltak, hogy a borsótermelésnek igen nagy ártalmára vannak. De megboszulta ezt maga a természet, mert zsuzsok (Calandra) boritá el szántóföldjeiket s megemésztette a plántákat. így vall szégyent az emberi bölcseség, midőn a bölcs Teremtő munkáin igazítani elég vakmerő! Minden egyik osztálynak természet-jelölte saját vidéke van, melylyet kizárólag vagy különösen át- és keresztülkutatnak; a czinkék (Parus) csudás ösztönnel a bokrokat, fák ágacskáit, lombos koronáit főleg rovarpetéktöl tisztítják, még pedig éles látérzékeik folytán alig hagyogatnak a kedveli falatból valamit el, éles veregető csőrükkel a még oly erősen odatapadt tojásokat is képesek legyürüzni. A kis fíirgencz lakusz (Certhia familiaris) gyenge görbült csőrével nem kopácsolgat s kopogathat mintáz előbbiek, ez tehát kizárólag a hasadékokat s a fakérgek repedezéseit fürkészi szorgosan, hova amazok vastagabb csőrükkel be nem hatolhattak. Télre sem távozik a mondott madarak egyike is körünkből, s így elég hosszú időszakig a puszta ágakat és leveletlen bokrokat még biztosabban kutatják a gondos kertészek nem kis örömére ; s valóban, bár hányszor szemlélem a madárfajokat, s elgondolom annyiféleképen nyilatkozó élelemkeresetmódjokat, Joél próféta eme szavainak igazsága: ,,A mit a hernyók meghagytak, megemésztik a sáskák, és a mit a sáskák meghagyának, megevé a cserebogár, és a mi a cserebogárból megmaradt, elsüté a ragya

u hangzik a természet hatalmas Urának gyönyörűen öszhangzó bölcs intézményein bámuló lelkemben! Mit egyike a hasznos tollasoknak fölfedezni s elemészteni nem tudott, megtalálta a másik; melyeket nyári vendégeink elnézvén, meghagytak, a télen megjelenők élelmévé lettek. Annyian pusztítják s fogyasztják bár a különféle rovarok seregét: az isteni Alkotó úgy rendezte mégis, hogy az oly nagy mérvben okozott enyészetet rendkívüli szaporasággal egyensúlyozná, s így a rovarok évről évre elegendő számmal búvnak ismét elő; de ha a nagy természet mesterileg fűzött szép lánczolatában csak egy szem bomlott is fel, a rovarevö madarak p. o. valamely vidéken feltűnően megritkultak vagy végkép kipusztultak: kétséget nem szenved, hogy férgektől letarolt kerteink és mezeink élelmiszer helyett számunkra csak nyomort s éhséget teremnek. A kis ökörszemet (Regulus) kertek sövényei s