Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1858

12 ként tűnhetik nagy s hatalmasnak az Ur az ö legkisebb teremtményeiben!? Jelentékenyebb igenis a felmerülő haszon, mint az okozott kár; hadd fészkeljenek tehát épületeink, korhadt fáink s kifüggesztett magunk-készitette fészekládácskákban, hiszen még akkor is, ha kártékonyságuk oly nagy mérvű volna, ily módon legbiztosabban kevesbíttetnek meg: feldúlván kirepülés előtt a tollas fészkeket, mit tenni szoktak is az értelmes gazdák, de csak azon négy hónapi szakban, midőn a szárnyra kelt ifjú verébsereg a sárguló buzakalászokon csakugyan pusztítást okozhat. Legyünk meggyőződve, hogy a takarékos természet bámulást érdemlő szép renddel oszt meg mindeneket. Isten minden teremtménye ugy vagyon alkotva, hogy pontosan megfeleljen rendeltetési — ránk nézve bizonyosan csak hasznos czéljának. A csúszó mászó férgek milliárdja ezer és millió tollasoknak egyedüli tápszere, melyek ismét nekünk — kikért, mint az irás mondja, mindezek teremtvék — mily hasznot hajtanak? Lapponia, Grönland, Irland stb. szegény lakosai, kik majdnem kizárólag e szárnyasok busával, zsir és tojásaival táplálják magukat, szerény vázlatunknál is értelmesebben és hívebben elmondják. Ismételjük-e még, hogy e kis tollas nép kellemes dalával nem csak kedves érzelmeket ébreszt, de a romlatlan keblet Istenhez, az örök Alkotóhoz, emeli föl, a népies költő eme szavaiként: A nagy természetnek szemlélvén pompáját, Ki nem dicsőíti ennek Alkotóját? Nézd ama csevegő kis madársereget, Ez is annak siet dalolni éneket.