Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1858

11 csekély mélyedésüek, tál- vagy medenczealakuak stb.; p. o. a bogarászfaju madarak fészkei. Az elkészített madártanyákat fiiggeszszük alkalmas helyekre, fákra, főleg hol a felnyúló törzs elágasodni kezd ; épületekre, hol azonban macska vagy más gyilkos ellentől megvédve legyenek, s eleve meggyőződhetünk, hogy a mondott részint hasznos, részint kellemes madárfajok ártatlan öröm és meglepetésünkre tanyát ütnek a számukra készített, természetet utánzott faalkotmányokban. Igaz, nem édesgethetünk tetszés szerinti számmal ily móddal sem bizonyos fajú madarakat főleg kisebb kiterjedésű birtokunk és kertünkbe, mert — miként már mondva volt — a költési kerületen belül nem tűrik meg egymást az egy fajhoz tartozó tollas atyafiak; de hogy a különböző fajokból több pár is tanyázhat ugyanazon terület határán, kétséget nem szenved; hisz fenn érintettük, miszerint némelyek a fák törzsökéin, mások azok ágain, ismét a lombokon mások, sőt a levegőben röpkedve gyűjtenek élelmi anyagot. Igaz, vajmi sokszor a merészebb, csacsogó verebek helyhezkednek el az épen nem nekik szánt mesterséges lakban, melyek — miután kizárolagos élelmezési tért nem igényelnek — bár még oly közel helyhezvék egymáshoz e lakok, mégis lefoglalják e hívatlan vendégek, nem kis boszujára a mesterséges fészkekkel kísérletet tevő mezei gazdáknak, kik már a mult évben hasztalan törekedtek madárriasztókkal szürüs kertjeiktől és nemesített cseresnyefáiktól eltávolítani; de ne nehezteljünk ezen házi szárnyasokként körülöttünk élődő s csiripelő népre; kérdezzük csak meg azon időszak mezei gazdáit, midőn verébfejeket kellett bizonyos számmal a tekintetes megyének küldeni, vájjon arattak-e s ugyan hány szemmel többet, mint jelenben azon rendelet megszűnése, sőt ez ellenkezőnek életbeléptetése után ? Igenis kiszámítgatjuk N. urodalomban hány mérő búzát fogyaszt el az ott tartozkodó vagy 2—3 ezer veréb azon négy hónap alatt, melyekben a búzát szabad ég alatt pazarolhatják, de arra kevesen gondolunk, mily nagy mérvű azon nyolczhónapos haszon, melyet a különféle rovarok pusztítása által hajtanak, csak két-három férget emészszen is meg minden egyike naponként! A haszonleső szemek csak kártételt látnak, de mint czipeli a gyenge növényzet pusztításán kapott hosszú zöld hernyókat, nem igen kutatják; — és csuda-e így, ha sokan pöffeszkedő felületes észszel a bölcs Teremtőnek egyik másik teremtményeiről e vétkes kicsinyítést lehelő „Mire is való?" kérdést oly könnyeden hangoztatják? Igen, mert korlátolt észerejükkel felfogni nem tudják, mi2*