Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1857

13 ne az ifjú, ha bizonyos örvendetes ünnepélyen szüntelen könyüit törülgetné minden ok nélkül a vidám vendégek mosolygó körében: szinteugy hamarjában nem tudom minek nevezzem a tanoncot, ki, inidön a tanár annak boldogsága megállapítását munkálva komolyan értekezik, azalatt ide s tova tekintgetve, nevetgélve, suttogva, fészkelődve, vagy szomszédait nyugtalanítva engedné szórakozott homloka fölött a visszahíhatlan drága tanórák szent perceit elröppenni! „Mindennek megvan a maga ideje". — Midőn a tanár beszél, a tanonc hallgasson és figyeljen; s midőn a tanár hallgat és várakozik tett kérdése után a feleletre, akkor gyakorolja magát a tanonc abban, hogy tud-e, és pedig o k osan beszélni. ,,Ne cseréljük föl a szerepeket", vala nagy Széchenyink kedvenc mondata s ez a tanodai eléadásokra is igen szépen alkalmazható ! Továbbá minden előadásban fordul elö valami, a mi a tankönyvekben föl nem lelhető, ezeket a tanárok — mint méhecskék a virágok édjeit — sokszor legnagyobb fáradalommal szedik össze, hogy az előadásokat annál érdekesbekké tegyék. Nem szabad e hulló csillagoknak nyomtalanul elveszni a tanonc ismereteinek látkörén. Legyenek jegyzőkönyveid, o kedves ifjú, jegyezd be azokat híven, röviden, néhány szóval; ha időd engedi (és hogy ne engedné?), otthon bővebben is átírhatod a tisztázati tárcába, melyet e végre már a tanév elején kell készítened. Az ily figyelmesen összetakarított apróságok idővel megbecsülhetetlen szellemi kincstárrá növekednek, melyek későbbi átlapozgatásai ismeretid körét kellemes himzetü virágágyakkal tarkítandják és sokszor nagy elönynyel birnak a néha már feledésbement, vagy. mint mondani szokták, „vérré vált" szervezeti tanilledékek fölött; sok tekintetben segédeszközöküí szolgálhatnak; mindenesetre pedig a tanévek lefolytával nagy gyönyörűséget szerzendenek. Sokszor láttam én már agg férfiakat ifjúkori jegyzeteik fölött gyönyörködve el-eimerengeni. „Ezt ekkor, ezt meg ekkor irtam. Istenem! beh boldog órák voltak azok, midőn ezeket jegyezgettem. Ha még egyszer elkezdhetném, megint a régit követném. Hejh! hol vannak azok az én jó tanáraim, kik mindezeket elbeszélték? Sit illis terra levis!

u — Ily s több efféle édes emlékezeteket idéznek elö a figyelmes ifjú tanodai jegyzetei a jó ifjúból vált megelégedett tisztes aggkoruak késő éveiben. — Ezt az édes örömet nem élvezheti a szórakozott, a könnyelmű tanonc soha, soha! Szeretnék még néhány életbölcseleti irányeszmét csöpögtetni szi-